9.

• Szeretlek, ugye tudod? - kérdeztem miközben egy aprócska csókot nyomtam a szájára.
•  Mindig is tudtam – mosolyodott el Mark miközben egy kusza tincsemet simította hátra és újra egy csókba forrtunk össze. Amit jelen pillanatban éreztem leírhatatlan volt. Éreztem, hogy végre megtaláltam a helyem. És megtaláltam a másik felemet is. Mark maga volt a tökély. Tudtam nem csak egy fiú lesz az életemben hanem a FIÚ csupa nagy betűvel. Mindig is nagyon közel álltunk egymáshoz, de én még csak álmodni se mertem arról, hogy egyszer ízig vérig az enyém lesz.

És most mégis az enyém volt a világ legcsodálatosabb embere akit csak kívánhatnék. Élveztem, kimondhatatlanul élveztem jelen pillanatban az életem. Ahogy csókunk abba maradt egymásnak döntöttük homlokunk és behunyt szemekkel élveztük egymás társaságát. -- Na gyere menjünk – ragadta meg kezem miközben át vette tőlem Matty-t és újra elindultunk. Ezután már csak pár percet sétáltunk és vissza is érkeztünk a házba.

•  Istenem olyan hosszúnak tűnt ez az egész nap – huppantam le a kanapéra miután beléptünk az ajtón. Miután átöltöztette és lerakta játszani Matty-t, Mark is lehuppant mellém majd egy puszit nyomott arcomra és lehunyta szemeit. Ilyenkor mindig olyan szobor szerű volt és nem mertem hozzá érni mondván elrontom a műremeket.

Aztán mégis késztetést éreztem és tenyeremmel végig simítottam arcán. Szemei megrebbentek, de továbbra is csukva maradtak, viszont a kezeiről nem tudtam elmondani ezt a nyugalmi állapotot. Óvatosan benyúlt pólóm alá és végig simított a hátamon.
 Ez az apró kis érintés szikrákat váltott ki belőlem és ez meglepett. Hogy mért is? 
Mark-al mindig is közel álltunk egymáshoz, szóval megszokott volt ha netán egy ágyban aludtunk el vagy Mark keze a pólóm alatt a hátam cirógatta, de most ez az érintés mégis más volt. Más, mert érintése nyomán bőröm izzott és csakis az járt a fejembe, hogy milyen kellemes érzés is.
Mintha egy álomban lennék...
 És mégsem álom volt, hisz itt volt. A tökéletes, a hamisíthatatlan nagyon nagy Ő. Ahogy egymáshoz bújva feküdtünk az maga volt a tökély. Egy pillanat mely széppé tette az egész életemet. De persze mért is ne tenné ezt is tönkre valami. Az ajtó kivágódott és egy barna hajú körülbelül velem egykorú csaj robbant be rajta.
 Arcán egy nagy vigyor terült el, bennem pedig az a csodás kérdés fogalmazódott, hogy ez ki a franc? És ami a szívemen az a számon, így hangot adtam kíváncsiságomnak.

•   Ő meg ki a csuda? - kérdeztem miközben mindketten felálltunk a kanapéról majd én jobban is szemügyre vettem a csajt. Mogyoróbarna haja kiengedve omlott vállára, barna szemei pedig tele voltak vidámsággal. Csuklóin feliratok díszelegtek melyek véleményem szerint bevállalós csaj képet teremtettek számára. Talán ha nem zavarta volna meg a pillanat varázsát még szimpatizáltam is volna vele.
•  Na mi van már nem is öleled meg a jó öreg barátodat Mark? - kérdezte a csaj akinek még mindig nem tudtam jelentőségét.
•  Charlotte? Te meg, hogy kerülsz ide? Nem valami híres suliban kéne koptatnod a padot? - szólalt meg végre Mark mosolyogva majd oda ment a Charlotte nevezetű leányzóhoz és szorosan megölelte. Mit ne mondjak kissé nagyon is irritált, hogy csak úgy ölelget egy csajt, aki, lehet sőt biztos, hogy szebb és jobb nálam.

Zavart, hogy pár perccel ezelőtt még én feküdtem a karjaiban most meg más érezheti azok melegét. Hogy eltereljem gondolataim Matty felé fordultam aki nagy szemeit rám villantotta és felém nyújtózkodott. Oda sétáltam hozzá majd karjaimba vettem és így már ketten szemléltük tovább az idegent aki még mindig Mark-ot ölelgette miközben folyamatosan járt a szája.
Aztán egyszer csak mégis csönd telepedett a szobára a lány pedig elengedte Mark-ot majd körbe kémlelt a szobán és végül rajtam illetve Matty-n állapodott meg tekintete. Ahogy végig mért minket tekintetünk találkozott és csakis a kíváncsiságot tudtam kiolvasni onnan. -Hm... nem mondtad, hogy 5 év távollét után szereztél magadnak ahelyett a hülye kurva helyett egy szép barátnőt és még gyereket is csináltatok! - hmmm hülye kurva?
 Gondolom ezalatt Mark volt barátnőjét illeti a jelző. Na, de most komolyan egy gyerek, egy közös gyerek? Minek néz ez engem?? Na nem mintha jelen pillanatba nem én lennék a világ legfelelőtlenebb embere, hisz tizenhat évesen itt állok terhesen, na, de akkor is.

• Ohh, nem mármint, Grace igen a barátnőm, de a kicsi fiú az öcsém – magyarázta Mark majd oda sétált mellém és egy puszit nyomott mindkettőnk arcára. Tekintetében, ha jól láttam a büszkeség virított és ez engem is mosolygásra késztetett.
•  Na ne mond, hogy anyád bevállalt még egy gyereket? És én erről mért nem tudtam? - kérdezősködött majd közelebb jött hozzák és szemügyre vette Matty-t. Úgy tűnik a kicsi fiút zavarta Charlotte közelsége mert arcát vállamba fúrt és csak épphogy kikukkantott onnan.
•  Hehe... le se tagadhatná, hogy Humphrey vér forog ereiben. Hisz egy vérbeli Humphrey a dadához kötődik és ahogy el nézem ez nem csak a kisfiúnál lép életbe – nézett kajánul Charlotte Mark-ra aki csak egy „fog be a pofád” pillantást küldött felé.

 Nekem meg csak egyszerűen már paradicsom színű fejem volt ami baromira idegesített, de mit bánom én, felőlem meg beszélhetik a nemi életem gyakoriságát is amíg Charlotte nem mászik rá Mark-ra.