7.

Meg jött a friss egy új szereplővel :)

Lopva Mark-ra pillantottam és ő is így tett. Mikor tekintetünk össze akadt egyből mosoly bujkált arcunkon.

Persze szokáshoz híven ezt az idilli pillanatot is meg zavarta valami. Telefonom csörgése egyből el küldött minden varázslatot ebből a nyamvadt napból.

Kihalásztam zsebemből a kis készüléket majd a kijelzőre pillantottam.

Eszeveszettül villogott rajta egy oly ismerős név. Habozás nélkül nyomtam meg egyből a felvevő gombot és arcomon egy nagy mosoly jelent meg.

• Elisha! Istenem, de rég beszéltünk!
• Neked is szia Drága Grace. Épp ezért hívtalak és mert van egy jó hírem!
• Hallgatlak!
• Mark-nál vagy ugye? De ne válaszolj tudom, hogy ott vagy. Na már most indulj el szépen lefelé a földszintre és ott vár egy meglepi tőlem neked – hadarta édes drága barátnőm és válaszolni már nem tudtam mert kinyomta a telefont.

Hát mondhatom jó hosszú beszélgetés volt. De ezen nem is töprengtem többet csak megfogtam Mark kezét és elkezdtem a kis Matty-vel együtt lefelé húzni.

• Hova megyünk Grace? - kérdezte értetlenül én pedig válasz adás képen csak egy ezer wattos mosolyt küldtem neki amit ő bár értetlenül, de mosolyogva fogadott. Ahogy szaporán lépkedtünk lefelé kissé megfájdult a hasam környékén így vissza vettem a tempóból és félúton jobbnak láttam ha a hátralévő szintek megkerülését lifttel fogom meg tenni.
• Istenem mért nem megy ez a hülye lift gyorsabban – toporogtam miközben Mark még mindig értetlenül nézett rám.
• Ajj ne nézz már úgy rám Mark mintha hülye lennék. Mármint tudom, hogy az vagyok, de akkor is – morgolódtam amit Mark csak egy jól eső nevetéssel konstatált.

Aztán lassan, de biztosan le értünk a legalsó szintre és ahogy kinyílt az ajtó én máris kivágódtam a liftből és kémlelni kezdtem, de semmi feltűnőt vagy érdekeset nem találtam. Még a portáshoz is oda mentem, de azt mondta nem történt semmi új dolog amihez közöm is lenne.

Ahogy tehetetlenül kémleltem körbe egyszer csak meg akadt a tekintetem egy neon zöld kis lapocskán ami az ajtóra volt ragasztva. Oda sétáltam majd ahogy közelebb értem már azt is észre vettem, hogy egy írás van rajta. „Ügyes Kislány! Hajrá, a Central Park-ban megtalálod az ajándékot!”

• Egyszer még megfojtom ezt a nőt! - mérgelődtem majd tekintetem rá emeltem életem értelmeire – nincs kedvetek ki sétálni a Central Park-ba?

Választ ismét nem várva ki léptem az épületből és elindultam a pár lépésnyire lévő parkba. Néhány perc múlva már a parkban lépkedtünk és azon kattogott az agyam, hogy mit tervezhet rég nem látott barátnőm.

Pár éve ismerkedtünk meg és azóta nagyon jó kapcsolatot sikerült ki építeni egymás között. Néha össze futottunk a rohanó világba, de lassan már vagy egy éve nem hallottam róla semmit.

Elmélkedésem meg zavarta egy hang én pedig úgy éreztem menten elájulok. Ahogy körbe kémleltem meg láttam gondolataim szerint az ajándékom.

Elisha állt előttem pár lépéssel és arcán nagy mosoly terűlt szét. Éreztem, ahogy szemeim meg telnek könnyel és persze nálam se maradhatott el vigyor.

Egyből át szeltem a köztünk lévő távolságot és máris egymás ölelő karjaiban voltunk.

• Tényleg itt vagy? - kérdeztem bár inkább nyöszörgésnek hangzott.
• Naná... vagy pedig mindketten hallucinálunk – röhögött Elisha és nekem is mosoly kúszott arcomra.

• De mit keresel itt? Nem Jersey-ben kéne lenned?
• Hát ott kéne, de jöttem rokonokat látogatni és gondoltam egy kis kitérő sosem árt! - mosolygott rám majd tekintetét a mögöttem álló két fiúra emelte.
• Szia Elisha – köszönt neki Mark, majd letette Matty-t a földre és nem is kellet sok a kicsi fiúnak, hogy be azonosítsa Eli arcát és már rohant is hozzá.

Persze Eli tárt karokkal várta őt és amint Matty oda ért barátnőm felkapta majd jól megpuszilgatta.

Bár Matty és Eli nem sokszor találkoztak, de volt olyan pillanat amikor Eli velem tartott és úgy tűnik Matty-ben igen mély nyomokat hagyott.

• Jaj annyira örülök, hogy itt vagy már nagyon hiányoztál – tört rám egy kisebb hullám a nagy csönd közepette és arcomon egy hatalmas mosoly virított.
• Grace azt hiszem ilyenkor kezdek tőled félni – nevetett Eli és vele együtt nevettem én és Mark is.
• Nem vagy vele egyedül – jelentette ki Mark is az alapvető tényt, majd oda jött hozzám és hátulról át karolta derekam én pedig boldogan bújtam öleli karjaihoz.
• Oh le maradtam valamiről fiatalok? - kérdezte barátnőm sejtelmesen.
• Azon kívül, hogy barátnőd, terhes és, hogy több van köztünk szimpla barátságnál... azt hiszem, hogy nem! - mondta Mark kicsit komoran én meg legszívesebben kitekertem volna a nyakát.

Lassan barátnőm arcára pillantottam aki különféle érzelmeket vetített felém.

6.

Új rész :)

Aztán végül is csak sikerült. Ahogy körbe pillantottam, rájöttem, hogy Mark szobájában vagyok. De mély körültekintésemet meg zavarta az ajtó nyitódása. Egyből oda kaptam tekintetem és még a lélegzetem is elakadt.

Az ajtón Irina lépet be. Ő volt az az ember az életembe aki mindent, de tényleg mindent megtett ismertségünk alatt, hogy nagyon jó barátok legyünk és, hogy miért lepett meg jelenléte? Mivel tudtom szerint Kanadába kéne jelen pillanatban is lennie.

• Szia nagy lány! Hogy vagy? - jött oda hozzám, majd óvatosan leült az ágyra.
• Hát ezt én is szeretném tudni, de azt hiszem egész tűrhetően. De Te, hogy kerülsz ide?
• Anyuékhoz, jöttem látogatóba és gondoltam, hogy megleslek téged is de a szüleid azt mondták, hogy Mark-nal talállak meg és jöttem is egyből,bár ami itt fogadott, az nem kisebb megilletődöttséggel járt. Mért nem mondtad, hogy terhes vagy? - kérdezte, talán kissé túl sok drámaisággal hangjában. De ez kevésbé zavart, mint, hogy tud arról, a kis apró bökkenőről, hogy terhes vagyok.
• Talán mert kibaszottúl messze voltál ahhoz, hogy telefonon közöljem veled mindezt – emeltem fel hangom, talán kissé túl ingerült is voltam és esküszöm a sírás kerülgetett.
• Grace nehogy a telefon számlára kend azt, hogy nem értesítettél, mert a gazda pasid biztos kifizette volna akármennyibe is került volna kinyögnöd két szót.
• Egy! Nem fogom senkivel kifizettetni a drága telefon számlámat csak miattad. Kettő! Nincs pasim. Három! Megkérnélek arra, hogy ne ordibálj – fejeztem be mondani valómat és lehunytam szemeim.
• Na jól van én most megyek, majd még benézek addig nyugtass magadon légy szíves! - mondta halkan és bár azt vártam, hogy egyből kilép a szobából mégis éreztem, hogy odajön hozzám egy puszit nyom az arcomra.

Megvárt míg kimegy majd csak utána nyitottam ki a szemem. Óvatosan felültem és meglepődve tapasztaltam, hogy nagy valószínűséggel Mark egy pólóját és mackó nadrágját viselem. Lassan, még csigákat is megszégyenítő lassúsággal fel álltam és elbotorkáltam az ajtóig.

Ahogy kiléptem meg pillantottam Mark-ot, ahogy Matty-t próbálta nyugtatgatni.

Oda sétáltam mellé és mivel háttal állt, így nemvolt lehetőség rá, hogy megpillantson. Viszont Matty felém volt fordítva így kedvesen rá mosolyogtam és máris nyugodtabb lett.

• Mi a szent sza...- fordult meg Mark ám meg fagyott még a szó is benne, ahogy megpillantott.
• Szia – szólaltam meg kissé rekedtes hangon és egy halovány mosolyt engedtem el felé.
• Grace, neked az ágyban lenne a helyed – simított végig a karomon és bár szólásra nyitottam számat mégis Mark morcos tekintete megakadályozott.
• De én nem szeretnék egyedül lenni. Amúgy is mi történt? Nem emlékszem semmire - ráztam meg zavarodottan fejem majd oda sétáltam a kanapéhoz és leültem. Mark követett majd miután helyet foglalt mellettem elkezdett mesélni.
• Elájultál én pedig ijedtemben fel hívtam Phil-t aki egyből jött is – ekkor ijedten kaptam a hasamhoz, de Mark nyugtatólag rám mosolygott és ha teljesen nem is, de azért egy kissé megnyugodtam – azt mondta, hogy felment a vérnyomásod és azért ájultál el. Szerencsére nincs semmi bajod, de Phil azt javasolja kerüld az idegeskedést és ha lehet minél többet pihenj. Grace én annyira meg ijedtem! Nagyon féltelek és nem szeretném, hogy történjen veled valami! - istenem ez a pasi valami csoda. Ahogy óvó tekintetét rám emelte esküszöm még ha ülve is de térdeim megremegtek. Kézfejemmel végig simítottam arcán majd egy mosoly kíséretében kivettem kezéből Matty-t aki mosolyainkat, beszédünket mindvégig csak tátott szájjal szemlélte. Mintha tudta volna, hogy most nem szabad hangoskodni vagy nem is tudom.
• Na szia pici fiú. Megsúgom neked,hogy imádom a te nagy mamlasz bátyádat – mondtam miközben Mark arcát néztem. Ajkai mosolyra húzódtak és szeme is csillogott.

Hátra dőltünk a kanapén össze kulcsoltuk ujjainkat és Matty-vel az ölemben élveztük a csend és a szeretet tapintható erejét.

5.

Hoztam egy újabb mini fejezetet :) remélem elnyeri tetszéseteket!

Puszi: Fruzsi

Szemeim fel nyitottam és Mark közeledett felém. Halványan elmosolyodott majd helyett foglalt mellettem.
-Na mi újság nagylány? - kérdezte és valahogy sejtettem, hogy előző telefonbeszélgetésemre gondol.
-Az, hogy a haverod veled ellentétben egy bazi nagy seggfej. Nem is értem, hogy ti, hogy tudtatok egymás mellett kikötni. Amúgy meg hol hagytad az öcsédet? - néztem körül a kis Matty után kutatva.
-Alszik, de ne tereld a szót. Tudod mikor elkezdtél Tyler-el járni én szóltam, hogy milyen, de te csak legyintettél és úgy csináltál márt megbocsájts a kifejezésért, de mint egy kurva. Mint akinek csak azért kell a férfi, hogy meg legyen a nemi élet és hát Tyler se jobb sőt egyszerűen undorító ahogy bánik a nőkkel. De te más vagy Grace. Nem egy kurva akiből ki és be vándorolnak a fiúk. Térj már észhez, hogy Tyler egyáltalán nem a te eseted és mindketten csak a másikat használjátok ki – istenem ha félt milyen aranyos pasi tud lenni.
Mélyet sóhajtottam majd rá mosolyogtam Mark-ra és óvatosan felé nyújtózkodtam majd egy aprócska puszit nyomtam ajkaira.
-Ugye tudod, hogy nagyon, de nagyon szeretlek? - kérdeztem tőle miközben oda bújtam óvó karjaiba. Ő csak bólintott egyet majd szorosan karjaiba zárt és úgy ültünk együtt.
Nem zavart meg minket semmi és csak a pillanatnak éltünk. Élveztük a másik társaságát és számomra már az felemelő érzést nyújtott, hogy ő itt van és, hogy bármikor számíthatok rá. És valahogy éreztem, hogy a meghitt együttlétünket valami megfogja zavarni. Jelen esetben ez pedig a csengő volt amire egy őrült valószínűleg rá tenyerelt.
Mark fel állt mellőlem engem ott hagyva és máris dühítően hiányzott meleg és erős ölelése.
Aztán végül is úgy döntöttem, hogy kicsit fülelek, ki is volt olyan kedves, hogy megzavart minket. Mikor elég közel kerültem az ajtóhoz, de még látótávolságon kívül voltam el kezdtem hallgatózni.
-Hello Mark. Hol van a csajom?
-Neked is szia Tyler. Honnan veszed, hogy a csajod akinek csak úgy tök véletlen neve is van, pont nálam van?
-Hol máshol lenne? A francba is, Mark engedj beljebb.
-Nem. Amúgy hol máshol legyen amikor te nagy ívből leszarod őt és még csak pár perc meghittséget sem szentelsz annak a szegény lánynak.
-Mit tudsz te a mi kapcsolatunkról.
-Hidd el nagyon sok mindent. És valószínűleg Grace-ről is több tudok mint te, a saját pasija!
-Na ne mond. Amúgy meg milyen haver vagy már, hogy elakarod venni más csaját.
-Én nem akarom el venni, mert tiszteletbe tartom, hogy ti együtt vagytok, de attól még nem tiltja a rendszer, hogy elmondjam neki az érzéseimet.
-Na idefigyeljél, kibaszott gyorsan szállj le a csajomról vagy különben – na és itt untam meg a vitát és keltem Mark védelmére.
-Vagy különben mi? MIT KÉPZELSZ MAGADRÓL TYLER? Azt gondolod, hogy ide tolod a pofádat gondolván majd a nyakadba ugrok vagy mit tudom én, és te még Mark-ot fenyegeted? Na amilyen jól ide találtál húzz is el! És jelzem, hogy a facebook életedben az állapotodat is változtasd meg!
-Te... te most szakítasz velem? Hogy milyen egy büdös – kezdett volna bele, de Mark a nyakánál fogva szorította a falhoz én pedig kisebb szívroham után próbáltam közéjük állni.
A régen elválaszthatatlan barátok most egymást marták és én erre egyáltalán nem számítottam. Hiába próbáltam őket leállítani azén gyenge segélykiáltásom eltompult az ő mély hangjuknál. Ahogy azon voltam, hogy minél előbb szétválasszam őket éreztem arcomon, hogy hirtelen kitörő patakként folyik végig a könny és hasamba éles fájdalom csikar.
És úgy tűnt ez térítette észhez Mark-ot aki egyből engedte Tyler-t és hozzám fordult és máris záporoztak belőle a kérdések.
-Mi történt Grace? Ugye minden rendben? Hívjam anyukád?- és még ehhez hasonló kérdések távoztak belőle, viszont én szájára nyomtam tenyerem ezzel is csendre bírva.
-Nincs semmi baj...remélem – mondtam majd óvatosan leültem a kanapéra.
Még érzékeltem, ahogy Tyler vet egy pillantást felém, majd távozik a lakásból Mark-ot magára hagyva.
Próbáltam mélyeket lélegezni, de egyszerűen mintha még a légzéshez is elvesztettem volna az erőm.
Végül már csak annyit észleltem, hogy szemeim kezdenek lecsukódni és mély álomba merülök.
***
Fejem élesen hasogatott és a hasamban is erős szúrást éreztem. Na meg persze az én nagy szerencsémre semmire sem emlékeztem.
Próbáltam kinyitni a szemem is több kevesebb sikerrel. A hirtelen fény vissza csukásra kényszerítette azokat.