5.

Hoztam egy újabb mini fejezetet :) remélem elnyeri tetszéseteket!

Puszi: Fruzsi

Szemeim fel nyitottam és Mark közeledett felém. Halványan elmosolyodott majd helyett foglalt mellettem.
-Na mi újság nagylány? - kérdezte és valahogy sejtettem, hogy előző telefonbeszélgetésemre gondol.
-Az, hogy a haverod veled ellentétben egy bazi nagy seggfej. Nem is értem, hogy ti, hogy tudtatok egymás mellett kikötni. Amúgy meg hol hagytad az öcsédet? - néztem körül a kis Matty után kutatva.
-Alszik, de ne tereld a szót. Tudod mikor elkezdtél Tyler-el járni én szóltam, hogy milyen, de te csak legyintettél és úgy csináltál márt megbocsájts a kifejezésért, de mint egy kurva. Mint akinek csak azért kell a férfi, hogy meg legyen a nemi élet és hát Tyler se jobb sőt egyszerűen undorító ahogy bánik a nőkkel. De te más vagy Grace. Nem egy kurva akiből ki és be vándorolnak a fiúk. Térj már észhez, hogy Tyler egyáltalán nem a te eseted és mindketten csak a másikat használjátok ki – istenem ha félt milyen aranyos pasi tud lenni.
Mélyet sóhajtottam majd rá mosolyogtam Mark-ra és óvatosan felé nyújtózkodtam majd egy aprócska puszit nyomtam ajkaira.
-Ugye tudod, hogy nagyon, de nagyon szeretlek? - kérdeztem tőle miközben oda bújtam óvó karjaiba. Ő csak bólintott egyet majd szorosan karjaiba zárt és úgy ültünk együtt.
Nem zavart meg minket semmi és csak a pillanatnak éltünk. Élveztük a másik társaságát és számomra már az felemelő érzést nyújtott, hogy ő itt van és, hogy bármikor számíthatok rá. És valahogy éreztem, hogy a meghitt együttlétünket valami megfogja zavarni. Jelen esetben ez pedig a csengő volt amire egy őrült valószínűleg rá tenyerelt.
Mark fel állt mellőlem engem ott hagyva és máris dühítően hiányzott meleg és erős ölelése.
Aztán végül is úgy döntöttem, hogy kicsit fülelek, ki is volt olyan kedves, hogy megzavart minket. Mikor elég közel kerültem az ajtóhoz, de még látótávolságon kívül voltam el kezdtem hallgatózni.
-Hello Mark. Hol van a csajom?
-Neked is szia Tyler. Honnan veszed, hogy a csajod akinek csak úgy tök véletlen neve is van, pont nálam van?
-Hol máshol lenne? A francba is, Mark engedj beljebb.
-Nem. Amúgy hol máshol legyen amikor te nagy ívből leszarod őt és még csak pár perc meghittséget sem szentelsz annak a szegény lánynak.
-Mit tudsz te a mi kapcsolatunkról.
-Hidd el nagyon sok mindent. És valószínűleg Grace-ről is több tudok mint te, a saját pasija!
-Na ne mond. Amúgy meg milyen haver vagy már, hogy elakarod venni más csaját.
-Én nem akarom el venni, mert tiszteletbe tartom, hogy ti együtt vagytok, de attól még nem tiltja a rendszer, hogy elmondjam neki az érzéseimet.
-Na idefigyeljél, kibaszott gyorsan szállj le a csajomról vagy különben – na és itt untam meg a vitát és keltem Mark védelmére.
-Vagy különben mi? MIT KÉPZELSZ MAGADRÓL TYLER? Azt gondolod, hogy ide tolod a pofádat gondolván majd a nyakadba ugrok vagy mit tudom én, és te még Mark-ot fenyegeted? Na amilyen jól ide találtál húzz is el! És jelzem, hogy a facebook életedben az állapotodat is változtasd meg!
-Te... te most szakítasz velem? Hogy milyen egy büdös – kezdett volna bele, de Mark a nyakánál fogva szorította a falhoz én pedig kisebb szívroham után próbáltam közéjük állni.
A régen elválaszthatatlan barátok most egymást marták és én erre egyáltalán nem számítottam. Hiába próbáltam őket leállítani azén gyenge segélykiáltásom eltompult az ő mély hangjuknál. Ahogy azon voltam, hogy minél előbb szétválasszam őket éreztem arcomon, hogy hirtelen kitörő patakként folyik végig a könny és hasamba éles fájdalom csikar.
És úgy tűnt ez térítette észhez Mark-ot aki egyből engedte Tyler-t és hozzám fordult és máris záporoztak belőle a kérdések.
-Mi történt Grace? Ugye minden rendben? Hívjam anyukád?- és még ehhez hasonló kérdések távoztak belőle, viszont én szájára nyomtam tenyerem ezzel is csendre bírva.
-Nincs semmi baj...remélem – mondtam majd óvatosan leültem a kanapéra.
Még érzékeltem, ahogy Tyler vet egy pillantást felém, majd távozik a lakásból Mark-ot magára hagyva.
Próbáltam mélyeket lélegezni, de egyszerűen mintha még a légzéshez is elvesztettem volna az erőm.
Végül már csak annyit észleltem, hogy szemeim kezdenek lecsukódni és mély álomba merülök.
***
Fejem élesen hasogatott és a hasamban is erős szúrást éreztem. Na meg persze az én nagy szerencsémre semmire sem emlékeztem.
Próbáltam kinyitni a szemem is több kevesebb sikerrel. A hirtelen fény vissza csukásra kényszerítette azokat.