6.

Új rész :)

Aztán végül is csak sikerült. Ahogy körbe pillantottam, rájöttem, hogy Mark szobájában vagyok. De mély körültekintésemet meg zavarta az ajtó nyitódása. Egyből oda kaptam tekintetem és még a lélegzetem is elakadt.

Az ajtón Irina lépet be. Ő volt az az ember az életembe aki mindent, de tényleg mindent megtett ismertségünk alatt, hogy nagyon jó barátok legyünk és, hogy miért lepett meg jelenléte? Mivel tudtom szerint Kanadába kéne jelen pillanatban is lennie.

• Szia nagy lány! Hogy vagy? - jött oda hozzám, majd óvatosan leült az ágyra.
• Hát ezt én is szeretném tudni, de azt hiszem egész tűrhetően. De Te, hogy kerülsz ide?
• Anyuékhoz, jöttem látogatóba és gondoltam, hogy megleslek téged is de a szüleid azt mondták, hogy Mark-nal talállak meg és jöttem is egyből,bár ami itt fogadott, az nem kisebb megilletődöttséggel járt. Mért nem mondtad, hogy terhes vagy? - kérdezte, talán kissé túl sok drámaisággal hangjában. De ez kevésbé zavart, mint, hogy tud arról, a kis apró bökkenőről, hogy terhes vagyok.
• Talán mert kibaszottúl messze voltál ahhoz, hogy telefonon közöljem veled mindezt – emeltem fel hangom, talán kissé túl ingerült is voltam és esküszöm a sírás kerülgetett.
• Grace nehogy a telefon számlára kend azt, hogy nem értesítettél, mert a gazda pasid biztos kifizette volna akármennyibe is került volna kinyögnöd két szót.
• Egy! Nem fogom senkivel kifizettetni a drága telefon számlámat csak miattad. Kettő! Nincs pasim. Három! Megkérnélek arra, hogy ne ordibálj – fejeztem be mondani valómat és lehunytam szemeim.
• Na jól van én most megyek, majd még benézek addig nyugtass magadon légy szíves! - mondta halkan és bár azt vártam, hogy egyből kilép a szobából mégis éreztem, hogy odajön hozzám egy puszit nyom az arcomra.

Megvárt míg kimegy majd csak utána nyitottam ki a szemem. Óvatosan felültem és meglepődve tapasztaltam, hogy nagy valószínűséggel Mark egy pólóját és mackó nadrágját viselem. Lassan, még csigákat is megszégyenítő lassúsággal fel álltam és elbotorkáltam az ajtóig.

Ahogy kiléptem meg pillantottam Mark-ot, ahogy Matty-t próbálta nyugtatgatni.

Oda sétáltam mellé és mivel háttal állt, így nemvolt lehetőség rá, hogy megpillantson. Viszont Matty felém volt fordítva így kedvesen rá mosolyogtam és máris nyugodtabb lett.

• Mi a szent sza...- fordult meg Mark ám meg fagyott még a szó is benne, ahogy megpillantott.
• Szia – szólaltam meg kissé rekedtes hangon és egy halovány mosolyt engedtem el felé.
• Grace, neked az ágyban lenne a helyed – simított végig a karomon és bár szólásra nyitottam számat mégis Mark morcos tekintete megakadályozott.
• De én nem szeretnék egyedül lenni. Amúgy is mi történt? Nem emlékszem semmire - ráztam meg zavarodottan fejem majd oda sétáltam a kanapéhoz és leültem. Mark követett majd miután helyet foglalt mellettem elkezdett mesélni.
• Elájultál én pedig ijedtemben fel hívtam Phil-t aki egyből jött is – ekkor ijedten kaptam a hasamhoz, de Mark nyugtatólag rám mosolygott és ha teljesen nem is, de azért egy kissé megnyugodtam – azt mondta, hogy felment a vérnyomásod és azért ájultál el. Szerencsére nincs semmi bajod, de Phil azt javasolja kerüld az idegeskedést és ha lehet minél többet pihenj. Grace én annyira meg ijedtem! Nagyon féltelek és nem szeretném, hogy történjen veled valami! - istenem ez a pasi valami csoda. Ahogy óvó tekintetét rám emelte esküszöm még ha ülve is de térdeim megremegtek. Kézfejemmel végig simítottam arcán majd egy mosoly kíséretében kivettem kezéből Matty-t aki mosolyainkat, beszédünket mindvégig csak tátott szájjal szemlélte. Mintha tudta volna, hogy most nem szabad hangoskodni vagy nem is tudom.
• Na szia pici fiú. Megsúgom neked,hogy imádom a te nagy mamlasz bátyádat – mondtam miközben Mark arcát néztem. Ajkai mosolyra húzódtak és szeme is csillogott.

Hátra dőltünk a kanapén össze kulcsoltuk ujjainkat és Matty-vel az ölemben élveztük a csend és a szeretet tapintható erejét.