Novella part/2

Nos gyerekek itt a novella második része és még lesz jó pár, de a kövi friss az már törihez, fog kapcsolódni addig is jó olvasást ehhez a kis aprósághoz :)

2 óra múlva

Anyám komolyan napi szinten járkálok New York egész területén, de most mégsem találom a címet, amit keresek. Csak egy csomó East meg West. Tisztára, mint a Gossip Girl-ben. Lassan már beiratkozhatnék valamelyik suliba is, annyi előtt elmentem. Nem is értem anyám mért is nem ide íratott be suliba. Mért kell pont egy Brooklyn-i suliba járni hisz oly közel vannak ezek a menő sulik is. Dan és Jenny is Brookly-ból járt az elit suliba. Én mért nem tehetném meg ezt?

Azt hiszem kicsit túl sok Gossip Girl-t nézek. Túlságosan is sokat.

Na, jó elég volt ebből az egészből, mert percek kérdése és találok egy Blair-t, Serena-t vagy Chuck-ot az utcán és el is felejtem az úti célom.

Szóval vissza a jelenbe és a térkép szerint balra. De ez nem lehet. Hisz vagy nyolcszor elmentem ezelőtt a ház előtt és nem lehet, hogy az apám, egy író ne a Palace-ban, hanem egy kis kertes családi házban lakjon. Ajj komolyan, kerti törpék és semmi testőr? Mi ez már? Jó, hogy nem egy lakókocsiban alszik. Na, mindegy bekopogok, aztán legfeljebb majd hülyének néznek.

Oké egy lépés, két lépés, három lépés... Jé, már itt is vagyok? Mély levegő... kopp-kopp. Semmi... még mindig semmi. Komolyan ezért utaztam idáig?

Oké Georgi akkor mehetsz is, amúgy sincs semmi keresnivalód itt.

Már lassan a kapunál jártam, amikor ajtónyitódást hallottam és ez egyből száznyolcvan fokos fordulatot igényelt tőlem.

Az ajtóban egy húszas évei körül járó csaj állt, aki érdeklődve figyelt utánam.

• Segíthetek valamiben? - kérdezte kedvesen én meg fej vakargatva mentem közelebb és nyökögtemel kérdésem.
• Ö... elnézést a zavarásért, de nem tudom jó helyen járok-e. Egy bizonyos Robert Pattinson-t keresek.
• Ugye nem egy őrült rajongót vagy valami ilyesmit tisztelhetek személyedben? - kérdezte rémülten én pedig láttam, ahogy beljebb hajtja az ajtót.
•  Nem, dehogy is, vagyis asszem, hogy nem. Izé… ha minden igaz Rob ismerte a szüleimet, vagyis e szerint a kép szerint igen – mutattam fel a képet melyen anyámék voltak és közben muszáj volt egy kis cselhez folyamodnom, hisz ki engedne be valakit is a házba, ha az illető azt állítja, hogy ő Robert Pattinson nem is létező lánya.

A lány egy ideig nézegette a képet majd felemelte fejét onnan és rám emelte tekintetét.

•    Nos, igen… ahogy elnézem az az apám és Kristen a kamaszkori barátnője. Apa sokat mesélt róla – oké lehet, én vagyok csak süket, de az előbb mintha azt mondta volna, hogy apa. Apa… csakis ez az egy szó villogott a fejemben. Szóval van egy… egy nővérem.Egy nővérem, aki tud Kristen-ről, de ezen nem tudtam tovább rágódni hisz még mindig ott volt a fejemben, hogy apa.

Hisz ez csak azt jelenti, hogy ha van egy lánya, akkor felesége is.

Istenem mi a frászt keresek itt? Nem tehetek tönkre egy családot azzal, hogy beállítok ide, mint aki jól végezte dolgát és bejelentem, hogy egy kis éjszakai hancúr után én képződtem Kris hasában. Nem ezt nem tehetem.

·        Asszem én inkább most megyek – mondtam és el is indultam ám a lány utánam szólt.

·        Hé, az apám nemsokára itthon lesz, ha gondolod meg várhatod ide bent – istenem én ezt nem tehetem. ha most megjön Rob és a lány belekezd az egészbe miért is vagyok itt muszáj lesz kitálalnom. De akkor sem tehetek tönkre egy házasságot és egy családot. Hisz most nem csak rólam van szó, hanem Rob-ról, a lányáról és gondolom a feleségéről. De ha most nem teszek valamit, akkor viszont soha többé nem lesz esélyem. Basszus… komolyan, ha ezt a mai napot túlélem mindenféle család szétbontás nélkül, akkor egy szentélyt fogok anyámnak állítani és mindent megteszek, amit kér.

Megfordultam majd egy ezer wattos mosollyal találtam szembe magam és csak most vettem észre, hogy mosolyunk szinte olyan, mint két ikeré. Ezután csak özönlöttek felém a hasonlóságok. Az arcvonások, akis gödröcskék mely mindkettőnk arcán ott voltak. Valamint a szemünk. Le se tagadhatnánk, hogy testvérek vagyunk.

·        Ö… nem szeretnék zavarni – motyogtam ezzel is mentve magam, hogy még csak véletlen se csináljak hülyeséget.

·        Dehogy zavarsz. Apám örülni fog, hogy nem vagyok egyedül. Szóval? – na, jó most vagy soha.

·        Oké – mosolyodtam el végre én is majd miután a lány kitárta az ajtót beljebb léptem.

·        Amúgy Leda vagyok, te pedig? – oh, tényleg a bemutatkozás.

·        Izé én Georgi vagyok, vagyis Georgina, mint a Gossip Girl-ben Georgina Sparks. Az anyám imádja a sorozatokat, de megrögzötten vallja, hogy nekem Isten szánta ezt a nevet, ami nem mellesleg még jól is hangzana, ha nem rejtegetné az ágya alatt a Gossip Girl összes évadát. Nagy Georgina fan és úgy gondolta, hogy jópofa dolog elsőszülöttjét kedvenc szereplőjéről elnevezni. De szerencsére csak a nevét örököltem és hála az égnek nem vagyok ribanc, cselszövő és még csak gonosz sem. Na, jó ezeknek az állításoknak csak egy százaléka volt igaz, de ez lényegtelen is. Szóval csak simán Georgi vagyok – anyám, hogy mennyit jártatom a szám.

·        Oké Georgi… ülj csak le. Kérsz esetleg valamit? – megráztam a fejem majd miután leültem körbe szemléltem a szobát vagy nappalit, vagy mit is tudom én, hogy mit.

A falak pasztell sárgák voltak és a bútorok is. Mintha egybe akarnának olvadni. Egyedül egy nagy barna komód tűnt ki a sötét barna színével és a tetején lévő képekkel.

·        Szép képek – mutattam feléjük. Leda is oda nézett majd arcán egy apró mosoly bújt meg.

·        A családunkban fontos az összetartás. Legalább is a nénikém szerinte. Szerintem meg csak túl sok a képkeret és nem tud mit be tenni  - nevetett majd kilépett a szobából bocsánatkérően, mivel a telefon félbe szakította beszélgetésünket.

Míg ő kiment addig én felálltam majd körül néztem. Megvizsgáltam a többi képet is és két képen nagyon is megakadt a szemem. Az egyiken az apám azaz Rob és az anyám volt. A másik már jobban lekötötte figyelmemet. Gondolom egy családi fotó lehetett és Rob-on valamint Leda-n kívül még egy srác is helyet foglalt a képen. Egy srác aki kisebb szívinfarktust hozott nekem ott helyben.

Novella part/1

Nos akkor meghoztam a Novella első felét, de elötte tartanék egy kis imertetőt.
Történ középpontjába Kristen és Rob áll akik egy nyáris kaland következtében ismerték meg egymást és odáig is voltak egymásért míg ki nem derűlt, hogy első ottlégyüknek egy kis jutalma van még pedig egy kicsi magzat. Kristen tizenhatévesen úgy dönt, hogy megszüli a gyereket ám megszakítja Rob-al az összes létező kapcsolatot.
Innentől nem is olyan érdekes a dolog. Kristen egy kislánynak adott életet aki a Georgina Stewart nevet viseli, Rob pedig vígan jár az egyetemre mit sem sejtve a kis jövevényről.
No de ugye az évek múlnak így a kicsi Georgi-ból egy tizenhat éves kamasz lett, Kris-ből gyerek orvos míg Rob egy dús gazdag Bestseller író. És persze a kicsi Georgi-nak  járni kezd az agya, hogy ki is az ő apja és úgy dönt felkeresi.

Kristen:

• Anya, de már megint miért kell szobafogásba lennem? - kiabált lányom é s pedig csakis azon gondolkodtam, hogy hol is ronthattam el a nevelését. Bárt tény, hogy nem tizenhat évesen kellett volna megszülnöm, de akkor is. Hisz mindent, de tényleg mindent megkapott és még most is meg kap. Erre mi a hála? Az, hogy felgyújtja a lány wc-t, hogy verekszik valamint mindenki egy kurvának gondolja mert heti szinten váltogatja a pasijait.
• Talán ha nem azért kéne könyörögnöm az igazgatónál, hogy ne rugjon ki akkor nem kéne a szobafogság. De persze Georgina a szent, mért is ne kerülne bajba. Esküszöm gyermekem, hogy ha még egy ilyen történik olyan pofont kapsz, hogy még az apád is megérzi- emeltem most már én is fel hangomat.
• Lehet, hogy jó is lenne. Hátha végre ide találna. Nem foglak soha megérteni anya. Miért nem mondtad el az apámnak, hogy terhes vagy? Értsd már meg, hogy szükségem van egy apára – ahogy ezeket a fejemhez vágta láttam, hogy könnycseppek gördülnek végig arcán.
• Georgi próbálj csak egy kicsit is megérteni. Nem tehettem meg az apáddal, hogy tönkre teszem a tanulmányait, a jövőjét azzal, hogy bejelentem apuka lesz. Ez nem így működik – nyökögtem és lassan már engem is a sírás kerülgette.
• De akkor is! Nekem szükségem van arra, hogy az apám is benne legyen az életemben – suttogta Georgina majd fogta magát és felrohant az emeletre.
• Jaj Istenem. Mond miért pikkel te ennyire rám. Nem értem, Georgi megkap mindent ami elhagyja a száját és neki pont az apja kell – egy méky sóhaj hagyta el számat, majd a magammal való beszélgetés után felmentem én is a szobámba. Körül tekintettem az én kis saját birodalmamban és villámcsapásként ütött belém, hogy konkrétan olyan a szobám mint egy öreg asszonyé. Mint egy vén szipirtyóé aki csakis magát tudja sajnáltatni és nem foglalkozik semmivel.
  Vettem egy mély levegőt majd oda sétáltam a szekrényemhez ahonnan elő vadásztam egy ősrégi képet és azzal együtt mentem át lányom szobájába.
  Kopogtattam párat azt ajtón majd beljebb lépve oda sétáltam Georgi-hoz aki bőszen tanulmányozott egy könyvet és még csak véletlenül sem emelte fel onnan tekintetét.
• Tudom, hogy most haragszol rám és meg is tudom érteni. És se repesnék az örömtől ha nem tudnám, hogy ki az apám, de kárpótlásként, hoztam neked egy kis apróságott. Nem sok, de legalább láthatod, hogy ki is valójában az apád. Magadra is hagylak és addig el megyek bevásárolni. Légy jó és... Szeretlek – választ nem kapva tettem le az ágyra a képet majd kiléptem a szobából nem is gondolva milyen nagy galibák lesznek még.

Georgina:

Ahogy anyám kilépett a szobából a kis tárgyra helyeztem pillantásom melyet ott hagyott nekem. Mint utóbb kiderült egy kép volt. Egy kép melyen két fiatal volt felfedezhető. Az egyik az anyám volt a másik pedig egy fiú. Egy igen jóképű fiú. Vöröses haja össze vissza állt. Anyát ölelte és puszilta aki önfeledten mosolygott. Vidám és boldog volt. A kép sarkában egy kétezer-hatos júniusi dátum volt. Jóval a születésem előtt, talán a fogantatásom körüli napról való kép. A hátuljára rá volt írva anyám illetve gondolom a fiú neve. Mellé pedig egy kis gondolat „Egy csodás nyár kezdete”. És tényleg annak tűnt. Egy csodás nyárnak amit én nem zavartam meg még akkor.

Ahogy jobban szemügyre vettem a képet a srác egyre ismerősebbnek tűnt. Vörösesbarna haj, kék szemek és akkor minden megvilágosodott.

De az lehetetlen. Hisz nincs az az Isten, hogy az én apám Robert Pattinson legyen a világhírű bestseller író.

Örömömben hirtelen egy sikoly hagyta el a torkom és egyből felpattantam az ágyról és bár tudva, hogy nem szabad méégis besétáltam anyám szobájába ahol kutakodni kezdtem. Kutakodni egy papír, egy anyakönyv vagy valami ilyesmi után. Hamar meg is találtam az anyakönyvi kivonatomat. Mellesleg anyu kicsit találékonyabb lehetne elrejtés terén hisz a régi szekrény felső polcára való eldugás nem a legötletesebb dolog. Na de mindegy is.

Remegő lábakkal ültem le anyám ágyára majd jó pár száz mély levegő után kinyitottam a kis össze hajtott lapocskát és elkezdtem tanulmányozni. Gyermek neve, anyja neve, születése és a többi és a többi és akkor megakadt a szemem. Apja neve: Robert Thomas Pattinson. Tehát mégis igaz. Van egy apám, egy híres apám.

Meg kell keresnem, muszáj meg keresnem. Ismét körül néztem anyám szobájában és ha nem lennénk rokonok valószínűleg lebecsmérelném anyát, a szar „eldugom a dolgokat” módszerei miatt, de ezt most hanyagoltam. Helyette egy rakás levelet kezdtem át nézni mely mind Robert-nek volt címezve. Na ne már erre mind másmilyen cím van rá írva. Hogy a picsába találjam ki, hol is lakik?

Bár sok levél volt és ezeknek nagy része Brooklyn-ba, de voltak kételyek hisz nem mindegyiken ez szerepelt.

• Ajj ez is csak az én mázlim lehet. Miért nem tudott anyu csak egy címre írni leveleket. Meg amúgy is mit képzelek. Hogy majd oda állítok bejelentem, hogy bocsi, de te vagy az apám és ezután jön a nagy ölelkezés vagy mi?? Térj észhez Georgi ez nem valami vígjáték és te sem a szerencsés lány vagy akinek minden jól sikerül. De talán... ohh anyám ha itt tökölök sose fogok előre jutni. Most vagy soha. Mi lehet a legnagyobb baj? Legfeljebb életem végéig szobafogságban leszek illetve az is megeshet, hogy már nem is ott lakik. Na, de ha meg sem próbálom akkor, sose derül ki. Na hát akkor, hajrács csajszi- miután vagy egy fél órát lelkiztem saját magammal felpattantam az ágyról előkotortam egy táskát belepakoltam néhány fontosabb dolgot köztük az anyakönyvi kivonatomat, majd egy utolsó vissza pillantást megengedve magamnak kiléptem a házból és bele kezdtem a nyomozásba.

Ő lenne Georgina Kris és Rob közös kis porontya :) Tudom nem éppen Taylor Momsen-t a panda maci sminkes csajt képzelitek ide, de én igen :) Szerintem tökéletesen illik rá a szerep :)

Happy Birthday KStew :)

Nagyon Boldog Születésnapot a jóöreg KStew-nek :) Ennek örömére ma hozk egy novellát :) igaz nem firss de azért egy jó kis novinak is lehet örülni :)
Jahh és utólag is Boldog Nyuszit nektek :)

Csókpuszi :)