http://nevergiveuponlovefruzsi.blogspot.hu/ Meg tennétek, hogy benéztek?? Oldalt egy kis szavazós bigyusz található kíváncsi vagyok a véleményetekre! :)

Kezdem azt hinni, hogy ez nem az én napom :D Szóval egy utolsó lehetőséget adok az ős régi msn-nek :D Hátha valaki feljár még ilyenre és talán tudunk egy csoportos duma estet tartani :D
andifruzsi@windowslive.com

https://new.livestream.com/accounts/1890065/events/1655141 Itt elöbb elkaptok élőben :)

https://plus.google.com/hangouts/_/2b1369d8cdff6307457ab4168e01c026b53d2bd4?authuser=0
Ha regisztrálva vagytok Youtube-on akkor kezdődhet is az élő adás :)

Kérdéssss :)

Benne lennétek olyan 17.30 vagy 18.00 körül egy élő videós kérdezgetős bigyuszban? Ti kérdeztek én pedig felelek :) Lehet ez a blogokkal kapcsolatos, vagy bármi mással :)
Ha benne vagytok nyomjatok a bejegyzés alatt a klassz gombocskára és a megadott időben jelentkezem :)

Puszi: Fruzsi

A klassz gombocska megnyomását eme oldalon tehetitek meg :)  http://multjovoszerelem.blogspot.hu/

10.

Az elkövetkezendő pár percben míg Charlotte Matty-t nézegette, próbáltam jó pofát vágni az egész „hé én vagyok Mark legjobb barátja és most vissza tértem, ja nem mellesleg lány vagyok” szituációhoz.

Nem tudom eddig sose zavart, hogy Mark-ot egy csomó lány veszi körül pedig akkoriban is már folyamatosan azt hajtogatta mennyire szeret, de most, hogy tudom valójában mit is jelet nekem, valahogy nem tudok megbarátkozni a helyzettel miszerint Mark legjobb barátja egy lány, egy igen csinos lány.

Mély levegők Grace. Hisz ő csak egy lány, ugyan olyan mint te igaz kicsit nagyobb mellekkel, csinosabb pofival, illetve menőbb ruhákkal, na meg jó pár tetkóval bár ez a tetoválásos sztori nem nagy ügy mert nekem is van csak senki nem tud róla, kivéve az egyik legjobb barátnőm Lillian, de ő is csak azért mert kellett egy nagykorú is mikor meg csináltattam, de ez most lényegtelen.

Na mindegy ezen most nem idegesítem inkább magam. Oda pillantottam Mark felé aki idő közben bősz eszmecserét folytatott telefonon. Nem tudom kivel beszélhetett, de eléggé zaklatottnak látszott. Sőt talán még mérgesnek is ám nem tudtam tovább elemezni Mark-ot ugyanis Matty fülsiketítő sírásba kezdett.

Valahogy nem jött ki jól sose az idegenekkel. Így hát magam felé fordítottam és elkezdtem ringatni.

• A hangját a nővérétől örökölte – mosolyodott el Charlotte.
• Látom te is oda vagy a drága nővérükért.
• Ugyan már az a banya kész téboly. Sose csíptük egymást – nevette el magát és én is eleresztettem egy halovány mosolyt.

Ezután Mark felé tekintettem aki már letette a telefont ám még mindig ott állt a készülék mellett és erősen gondolkodott.

• Valami baj van? - hangom megremegett. Tudtam, hogy ha már Mark-ból ilyen hangulatot vált ki egy beszélgetés akkor az nem lesz jó.
• Az anyám hívott. Apát kórházba kellett szállítani, ismét szívrohama volt. Muszáj oda mennem – máris a kocsi kulcs után kutatott én ösztönösen nyúltam a táskámba ahol ott a lapult a kis kulcs.
• Mark itt a kulcs. Veled menjünk? - kérdeztem majd kezébe helyeztem a kulcsot. Ő egy bólintással jelezte szándékát és már indultunk is kifelé.

Charlotte is velünk tartott. Így hát négyesben tettük meg utat a kórházig.

Féltettem Markot mivel talán az apja volt a legfontosabb számára és ezt meg is tudtam érteni. Mély és számomra felmérhetetlen viszony volt a kettőjük kapcsolata. Olyan irigylésre méltó!

És most, hogy láttam Mark arcán a szomorúságot, csak még jobban megbizonyosodtam eme gondolataimban.

Viszont amint leértünk kivettem Mark kezéből a kocsi kulcsot míg ő értetlenül nézett rám.

• Nem hagyhatom, hogy ilyen állapotban vezess – és azzal a lendülettel már ültettem is be Matty-t a gyerek ülésbe, én pedig a be ültem előre.

Megvártam míg a többiek is be szálnak és már hajtottam is a kórház felé.

Tény, hogy igazán rosszul vezettem, de jelen körülmények között senki sem rótta ezt fel nekem és ezért hálás is voltam. Bár kezdtem kételkedni benne, hogy tényleg jobb ötlet volt nekem a volán mögé ülni.

Ám nem tudtam ezen sokáig gondolkodni mivel oda értünk a kórházhoz. Mark egyből kipattant minket meg sem várva.

Meg próbáltam én is sietni, de sajnos a sors most számomra se volt kegyes, mivel Matty is hangos sírásba kezdett. Mintha érezte volna a bajt. Nem is csodálkoztam rajta, ilyen szülők mellett, csakis a rosszat érezheti.

Kinyitottam az ajtót majd minden figyelmemet Matty-nak szenteltem és próbáltam őt nyugtatgatni.

Csekélyke kis sikerrel.

• Mindig ilyen hisztis? - kérdezte az eddig csendbe burkolózó Charlotte.
• Általában nem! Nyugodt kisfiú nekem aztán elhiheted én nevelem szinte a nap huszonnégy órájában. De ha baj van akkor viszont rajta is látszik, hogy érzi. Mintha bele lenne kódolva. Ritka az a pillanat ha sírni halljuk, de ha beüt a ménkő, na akkor aztán megmutatja a hangját.
• Hát nem csodálom. Az anyja egy hárpia, a nővéréről meg ne is beszéljünk.

Ebben teljesen egyet értettem és miközben elindultunk befelé a már nyugodt Matty-vel, meglepően jó beszélgetés vette kezdetét.

• És mióta ismered Mark-ot és a családját?
• Egészen kicsi korom óta. Az apáink legjobb barátok a mai napig és hát mi is nagyon jó barátok lettünk az idő során. Kiskorunkba szinte minden napot együtt töltöttünk. Aztán felnőttünk! Őt egyre jobban érdekelték a lányok, a sport és a bulik. Én pedig csak úgy el voltam.
• Értem. De ti... ti voltatok együtt... mármint együtt-együtt?
• Nem, dehogy is! Sokan úgy gondolták, hogy majd mi leszünk a jövő, sőt az apáink is ezen voltak, de nekem van barátom, szóval előlem nem kell féltened Mark-ot. Sok mindent köszönhetek neki és ha éreztem is néha többet barátságnál, nos sose dobtam, volna el a legjobb barátomat egy pofára esésért! - Charlotte szavai mélyen érintettek és egyben egy hatalmas kő is lezuhant a szívemről!
• Hú ennek most örülök. Mármint nem akarlak megbántani vagy ilyesmi, de nagyon fontos a számomra Mark és az érzelmei. Sokszor bepróbálkozott már nálam, de eddig csak süket fülekre talált. És most kezdtünk csak igazán kibontakozni egymással szemben, de aztán jöttél te a lehengerlő mosolyoddal, és lazaságoddal. Hát nem hiszem, hogy én lennék az egyetlen csaj aki titkon egy ilyen lánytól féltené szíve választottját.
• Nyugi Grace! Tőlem tényleg nem kell félteni Mark-ot. Mge amúgy is majd kiesik a szeme ha rád néz. Nem hiszem, hogy akárkitől is kéne féltened, mert neki csak te vagy. Hidd el én tudom, hisz csak 18 éve ismerem – rám mosolygott és egyszerre éreztem úgy, hogy találtam egy barátot és egy bizalmast is.
• Ez most jól esett. Na, de gyere menjünk, nem akarom, hogy Mark egyedül legyen- majd el is indultunk és miután a recepciónál kaptunk némi útbaigazítást tovább is mentünk.

Hamar meg is találtuk a kórtermet, Leda kint ült a szoba előtt, és bár fel pillantott ránk, nem nagyon törődött velünk, inkább tovább lapozta az éppen kezében lévő újságot.

Míg a fel-alá járkáló Mark egyből hozzánk sietett.

• Tudsz már valamit? - kérdeztem halkan, míg ő csak megrázta a fejét.
• Éppen most vizsgálják az orvosok. Anya azt mondta túl van az életveszélyen, de szeretném ezt szakértőktől is hallani.
• Persze, ez érthető! Látom nagyon leköti anyádat, a történtek – pillantásom haraggal volt tele és dühöm csak egyre jobba gyülemlett ahogy láttam Leda hanyag viselkedését.
• Ne foglalkozz vele, és ilyenen ne is idegesítsd magad, nem tesz jót!
• Azt kéred ne foglalkozzak vele? De hisz rá se hederít a fiára. A saját gyermekére!
• Tudod milyen!
• Igen, sajnos tudom, de bár ne tudnám – mérges voltam és csak az lebegett a szemem előtt, hogy ilyen nincs. Egy anya akinek a férje majdnem meg hallt és a fiai kész idegroncsok. Szép kis nő mit ne mondjak.

De, hogy tereljem gondolataim oda bújtam Mark-hoz aki szorosan átölte Matty és az én testem is.

És csak vártunk. Vártuk, hogy az orvosok végre kijöjjenek és informáljanak minket.

Egy kis ez és egy kis az :)

Nos bár, nem nagyon jelentkezem, most mégis szeretném egy kicsit hallatni a hangom :)

A történetbe megakadtam, de minden erőmmel azon vagyok, hogy bármit, akármit leírjak ami értelmes és felhasználható.

A másik dolog pedig ez az egész nagy banzáj ami napok óta áll Robsten háza táján.

Nem akarok nagyon papolni erről mert már minden második blog író írt róla.

De szeretném megjegyezni, hogy, akármi is az igazság én kitartok Kristen és Rob mellett is egyaránt mert nekem ők a kedvenceim és Kristen még azt a megtisztelő címet is megkapja, tőlem, hogy anyukám mellett ő a másik példa képem :)

Szóval tényleg akármi is történik, akármi is lesz a végkimenetel én szeretni fogom őket ugyanúgy.

De a remény hal meg utoljára gyermekeim szóval, amíg nem adnak le valami tényleg hihető nyilatkozatot addig én nem akarok elhinni semmit!

Hisz Robsten örök és visszavonhatatlan :) 

És hoztam nektek egy novellát is így utólag, ugyanis az elmúlt napok miatt olyan ihletet kaptam, hogy az eszméletlen, csak írtam és írtam. Egy kis Robsten az én szemszögemből :) A novella még nem teljes!!

Hiszek benned

• Rob kinek hiszel? Az újságoknak vagy nekem – a sírás miatt hangom egyre inkább halkult el és a könny okozta fátyol miatt is nehezen láttam.
• Hidd el Kristen neked szeretnék hinni, de nem tudok! Az újságok, Rupert felesége, mind arra adnak okot, hogy ne higgyek neked! - nem ez nem lehet.
• Azok a kibaszott fotósok esküszöm megölöm őket, megteszek mindent csak ne hagy el. Tudod jól, hogy te vagy az életem és, hogy soha az életben nem lennék képes megcsalni téged. Szeretlek és nem  akarom, hogy vége legyen! - megállás nélkül sírtam és lassan már közel voltam ahhoz, hogy kiugorjak a szálloda ablakából véget vetve az életemnek.
• Kristen muszáj gondolkodnom. Eddig úgy éreztem, hogy mindent kibírunk, de most elbizonytalanodtam. Most megyek – majd azzal a lendülettel kilépett a szobából én meg csak ott voltam mint egy rakás szár.

Térdeim egyszerre mondták fel a szolgálatot, ezzel térdre kényszerítve.

Hiába is tagadom Rob megfogja látni a képeket. Én csak... nem is tudom. Egy idióta vagyok. Egy hülye kurva. Pedig nem érzek Rupert iránt semmit. Az a csók és az érintése is semleges volt számomra. De mégis megtettem, mégis ott ölelgettem, miközben lehettem volna Rob-al is.

• Idióta, idióta! Nálad szánalmasabb embert nem láttam Kristen – ahogy magammal ordítottam egyre csak rosszabbul lettem. A sírás csak erősödött és nem tudtam mit kezdeni vele. Ököllel ütöttem a padlót ám még így is égetett a fájdalom mely csak nem akart elmúlni.
• A kibaszott kurva életbe. Hogy lehettem ilyen hülye kis ribanc?

Az oldalamra dőltem majd nadrág zsebemben a telefonomért kezdtem kutatni. Miután megtaláltam bepötyögtem anyám számát és reménykedtem benne, hogy rá ér. Pár csengés után vészjóslóan szólt bele a telefonba.

• Baj van Kristen?
• Honnan tudtad? - remegtem a szomorúságtól valamint a dühtől egyaránt.
• Kislányom az egész világháló ezzel van tele. De gondolom nem ezért hívtál,hogy megvitassuk – hangja zaklatott volt és éreztem, hogy a saját anyám előtt is sikeresen elástam magam.
• Könyörgöm gyere értem a hotelba. Félek őrültséget csinálnék ha most kocsiba ülök.
• Nemsokára ott leszek, de ugye tudod, hogy ezzel nincs semmi sem letudva?
• Anya kérlek csak gyere értem – és már ki is nyomtam a telefont.

Továbbra is a földön feküdtem és nem mozdultam. Folyamatosan peregtek le szemeim előtt az előző percek és ahogy Rob kisétál az ajtón.

Vége, mindennek vége. Elbasztam az egészet és nem csak saját kapcsolatomat tettem tönkre hanem egy házas két gyermekes emberét is.

Ahogy könnyeim végig folytak azzal együtt kúszott bele a tudatomba a sok emlék amit Rob-nak köszönhetek. Csakis neki és senki másnak.

Hiányzott az ölelése, hogy azt mondja mindent megoldunk.

Gondolataimba merülve figyelmes lettem az ajtó nyitódásra majd meghallottam anyám hangját amint nevem szólítva keres.

Aztán megtalált. Egyből leguggolt mellém én pedig rá emeltem tekintettem és láttam szemében a csalódottságot. Ez ismételten okott adott arra, hogy keserves zokogásba törjek ki.

Szorosan megöleltem anyámat és nem engedtem el egy pillanatra sem.

Mint kisgyerek az anyjába én úgy kapaszkodtam az anyámba.

• Kristen nyugodj meg! Muszáj felnőtt épp ésszel gondolkodnod! És most gyere, minél előbb el megyünk innen annál jobb lesz! - lassan felálltunk mindketten majd még mindig anyámba kapaszkodva  sétáltam ki én is a szobából.

Ahogy leértünk majd ki a kocsihoz, egyből be ültem és nem is akartam soha többé kiszállni. Úgy éreztem ha itt maradok életem végéig akkor leszek a legnagyobb biztonságban.

Anyám is beült majd beindította kocsit és már a gázra is taposott.

Alig vártam, hogy otthon lehessek és magamra zárhassam a szobám ajtaját.

Köszönhetően anyám őrült vezetési módszerének ez a tervem hamar be következett és már csak arra eszméltem fel, hogy az ágyamban fekszek, takaróval a fejemen.

Még mindig sírtam és akárhogy is szerettem volna, nem sikerült elaludnom.

Mély levegők közepette leemeltem fejemről a takarót majd a kis asztalra néztem melyen becses ékszerkén tündöklött egy kép amin Rob és én voltam. Kezembe vettem majd magamhoz ölelve a nyakláncomat is kezembe szorítottam.

És bár sose voltam vallásos most mégis Istenhez imádkoztam. Kértem, hogy most az egyszer segítsen rajtam.

De úgy éreztem, hogy minden hiába. Hisz valószínűleg még Isten is fel írt a rosszak listájára.

Úgy éreztem cserben hagytam mindenkit. Sikeresen tönkre vágtam mások és a saját életem is.

Tenyerem már lassan kezdett fájni oly annyira szorongattam a kis medált. De reménykedtem benne, hogy ez segít valamelyest.

Halkan dúdolgatni kezdetem és csak gondolkodtam. Próbáltam megfelelő megoldást keresni, kevéske sikerrel. Így hát inkább kiszálltam az ágyból majd a fürdőszobába sétáltam.

Kinyitottam a kis szekrényt ahonnan kivettem két szem fájdalom csillapítót majd bevettem őket. Lassan odasétáltam a kádhoz és kinyitottam a csapot. Levetkőztem majd beültem és vártam, hogy a víz ellepje testemet.

Könny áztatta arcom megtörölve hunytam le szemeimet majd adtam át magam a tudatlanságnak.

*-*

Claire (Rob édesanyja)

Istenem, mért nem veszed fel édes kisfiam a telefont.

Már egy jó ideje hívogattam Rob telefonját, de vagy foglaltat jelzet vagy pedig kinyomták a telefont.

• Nyugodj meg szívem!
• Hogy nyugodjak meg? Mond hogy nyugodjak meg ha képtelenség elérni a saját fiam. Engem nem érdekel, hogy Kris megcsalta, az ő dolguk nekik kell elintézni, de tudnia kell Rob-nak arról, hogy Kristen-t súlyos állapotban szállították kórházba.
• Nem tudsz mást tenni csak folyamatosan hívni. És ennél többet mást sem tud tenni!

Nem is kellett több ismét tárcsáztam Rob számát. Kicsengett, de nem vette fel.

*-*

Jules( Kristen édesanyja)

Mély levegőket vettem miközben vártam, hogy végre kijöjjön egy orvos és biztató szavakat mondjon. Soha a büdös életben nem kívánom senkinek, hogy azt lássa, hogy a lánya egy kád vízben fullad meg.

Áldom az Isten, hogy még épp időben értem be és még vert Kristen szíve.

Ha történne vele valami azt nem élném túl. Nem halhat meg az én csodás lányom. Bármi is volt a bűne nem érdemel halált.

A percek csak teltek és teltek. Többször is telefon beszélgetést váltottam Rob anyjával aki mindent megtett azért, hogy elérje, Robot, de én úgy gondoltam ennél erőszakosabb módszerekhez kéne fordulni.

Így hát miután megbizonyosodtam róla, hogy Kristen a megfelelő kezek között van, sietve hagytam el a kórház bejáratát ahol már fotósok hada állt.

Nagy nehezen kikeveredtem a tömegből majd a kocsimhoz érve beültem és Kristen háza felé vettem az irányt.

Mivel Rob barátai nem látták őt így csakis az volt bennem, hogy a közös kis zugukban kell lennie.

Nem kellett sok idő mire oda értem.

Kivágódtam a kocsiból majd az ajtó elé érve kezdtem el dübörögni.

• Rob én vagyok Jules. Tudom, hogy itt vagy. Légy szíves nyisd ki az ajtót. Beszélnünk kell.
• Nincs miről beszélni. A lányod egy olcsó kis kurva – ordított vissza egy hang.
• Könyörgöm Rob ne mondj ilyet. Kristen-nek te vagy az élete. És ezt te is jól tudod. De muszáj veled beszélnem Kristen kórházban van!
• Nem érdekel, nem tudod felfogni Jules? A lányod porba tiporta az életem. És nem tud meghatni, hogy Kristen kórházban van.
• Rob Kristen haldoklik. Majdnem megfulladt valamint gyógyszereket vett be. A lányom haldoklik Rob! Nem engedhetem meghalni, de Krisnek szüksége van rád! - kezdtem el én is ordibálni.

Viszont már nem jött választ.

• Tudom, hogy mit érzel és meg tudom érteni. Nem volt fair veled szemben ez a hülye lépése Kristen-nek! De mindenki kaphat egy második esélyt és ezzel nem azt akarom mondani, hogy kezdjétek újra, de meg kell tudni bocsájtani! Rob tudom, hogy még mindig szereted a lányomat és bizton állítom, hogy Kristen-nek nem kell más és csakis téged szeret. De most szüksége van rád. Felelősséggel vagytok egymásra mivel ha már nem is, de még párórája egy párt alkottatok! Úgyhogy térden állva kérlek, hogy gyere velem! - hangom elhalkult a mondat végére és teljes szívemből sajnáltam Robot. Kristen elbaszta az egész helyzetet, de most egyszerűen képtelen voltam rá haragudni.

Bentről motoszkálást hallottam majd az ajtó kinyílt és Rob zilált külsejével találtam szembe magam. Borzasztóan festet. Szeme vörössége arról árulkodott, hogy nemrég még sírt valamint tekintete homályos volt és szomorú.

Narrátor

Az egyszerű kis Los Angeles-i kórház bejárata előtt fotósok és különféle újságírók álltak... Nem hiába hisz a kórház betegeként feküdt itt Kristen is.

Igen Kristen Stewart, a híres színész akiről az a hír kering, hogy félre lépett. És, hogy mért is van kórházba? Sokak szerint öngyilkos jelölt mások pedig a baleset és egyéb okok táborának tagjai.

De ez még egy ideig nem lát napvilágot, hisz a színésznő jelenleg is súlyos állapotban van és lélegeztető gépre kellett kapcsolniuk.

Kórterme előtt jelen volt a családja valamint néhány barátja is, ám talán aki mindannyiunk számára fontos, az a személy nem volt jelen.

Rob romokban hevert és akárhogy is akarta nem sikerült megbocsájtania Kristen-nek amit tett.

Mondjuk részben megértem, hisz nem éppen a legkellemesebb dolog ha megcsalják az embert, de én a mellett voltam, hogy annyi mindent kibírt már a kapcsolatuk, hogy egy csók nem állhat az útjukba. Mindenkinek tudnunk kell adni egy esélyt, a bizonyításra, hogy igen is megbánta tettét és annak következményeit.

De ez most lényegtelen hisz két ismerős ember robban be az épületbe.

Rob és Jules együtt mennek fel a sürgősségi osztályra ahol Kristen is feküdt.

Fent pár régi barát állt, akik a történtektől eltekintve kiállnak a lány mellett hisz barátságot kötöttek amit egy ilyen hír nem szakíthat ketté.

Rob meglepődve figyelte, hogy még régi barátja Tom is itt volt.

~Szóval ő hisz abban, hogy még van remény a kapcsolatunknak~ gondolta a fiú és bátortalanul megeresztett ismerősei, barátai felé egy mosoly féleséget.

Jules megszorította Rob kezét ezzel is jelezve, hogy minden a legnagyobb rendben lesz.

Rob a kórterem felé közelített. Keze remegett és nem tudta eldönteni, hogy szeretné e látni, ilyen állapotba kedvesét.

Ott volt benne a félelem, hisz ha ne adj Isten Kristen meghalna nem egy tehetetlen, szörnyű állapotban szeretne rá emlékezni hanem a mindig vidám és mosolygós Kris-ként.

De mégis benyitott.

A látvány elszomorító volt.

Kristen ott feküdt az ágyon mint egy szobor. Nem mozdult. Szívverését egy gép követte nyomon.

Rob odasétált mellé majd végig simított arcán.

Képtelen volt elhinni, hogy annak a pár napnak ez lett a vége. Hogy ez a gyönyörű nő akit mindennél jobban szeret, most haldoklik és nem tud mit tenni.

Novella part/2

Nos gyerekek itt a novella második része és még lesz jó pár, de a kövi friss az már törihez, fog kapcsolódni addig is jó olvasást ehhez a kis aprósághoz :)

2 óra múlva

Anyám komolyan napi szinten járkálok New York egész területén, de most mégsem találom a címet, amit keresek. Csak egy csomó East meg West. Tisztára, mint a Gossip Girl-ben. Lassan már beiratkozhatnék valamelyik suliba is, annyi előtt elmentem. Nem is értem anyám mért is nem ide íratott be suliba. Mért kell pont egy Brooklyn-i suliba járni hisz oly közel vannak ezek a menő sulik is. Dan és Jenny is Brookly-ból járt az elit suliba. Én mért nem tehetném meg ezt?

Azt hiszem kicsit túl sok Gossip Girl-t nézek. Túlságosan is sokat.

Na, jó elég volt ebből az egészből, mert percek kérdése és találok egy Blair-t, Serena-t vagy Chuck-ot az utcán és el is felejtem az úti célom.

Szóval vissza a jelenbe és a térkép szerint balra. De ez nem lehet. Hisz vagy nyolcszor elmentem ezelőtt a ház előtt és nem lehet, hogy az apám, egy író ne a Palace-ban, hanem egy kis kertes családi házban lakjon. Ajj komolyan, kerti törpék és semmi testőr? Mi ez már? Jó, hogy nem egy lakókocsiban alszik. Na, mindegy bekopogok, aztán legfeljebb majd hülyének néznek.

Oké egy lépés, két lépés, három lépés... Jé, már itt is vagyok? Mély levegő... kopp-kopp. Semmi... még mindig semmi. Komolyan ezért utaztam idáig?

Oké Georgi akkor mehetsz is, amúgy sincs semmi keresnivalód itt.

Már lassan a kapunál jártam, amikor ajtónyitódást hallottam és ez egyből száznyolcvan fokos fordulatot igényelt tőlem.

Az ajtóban egy húszas évei körül járó csaj állt, aki érdeklődve figyelt utánam.

• Segíthetek valamiben? - kérdezte kedvesen én meg fej vakargatva mentem közelebb és nyökögtemel kérdésem.
• Ö... elnézést a zavarásért, de nem tudom jó helyen járok-e. Egy bizonyos Robert Pattinson-t keresek.
• Ugye nem egy őrült rajongót vagy valami ilyesmit tisztelhetek személyedben? - kérdezte rémülten én pedig láttam, ahogy beljebb hajtja az ajtót.
•  Nem, dehogy is, vagyis asszem, hogy nem. Izé… ha minden igaz Rob ismerte a szüleimet, vagyis e szerint a kép szerint igen – mutattam fel a képet melyen anyámék voltak és közben muszáj volt egy kis cselhez folyamodnom, hisz ki engedne be valakit is a házba, ha az illető azt állítja, hogy ő Robert Pattinson nem is létező lánya.

A lány egy ideig nézegette a képet majd felemelte fejét onnan és rám emelte tekintetét.

•    Nos, igen… ahogy elnézem az az apám és Kristen a kamaszkori barátnője. Apa sokat mesélt róla – oké lehet, én vagyok csak süket, de az előbb mintha azt mondta volna, hogy apa. Apa… csakis ez az egy szó villogott a fejemben. Szóval van egy… egy nővérem.Egy nővérem, aki tud Kristen-ről, de ezen nem tudtam tovább rágódni hisz még mindig ott volt a fejemben, hogy apa.

Hisz ez csak azt jelenti, hogy ha van egy lánya, akkor felesége is.

Istenem mi a frászt keresek itt? Nem tehetek tönkre egy családot azzal, hogy beállítok ide, mint aki jól végezte dolgát és bejelentem, hogy egy kis éjszakai hancúr után én képződtem Kris hasában. Nem ezt nem tehetem.

·        Asszem én inkább most megyek – mondtam és el is indultam ám a lány utánam szólt.

·        Hé, az apám nemsokára itthon lesz, ha gondolod meg várhatod ide bent – istenem én ezt nem tehetem. ha most megjön Rob és a lány belekezd az egészbe miért is vagyok itt muszáj lesz kitálalnom. De akkor sem tehetek tönkre egy házasságot és egy családot. Hisz most nem csak rólam van szó, hanem Rob-ról, a lányáról és gondolom a feleségéről. De ha most nem teszek valamit, akkor viszont soha többé nem lesz esélyem. Basszus… komolyan, ha ezt a mai napot túlélem mindenféle család szétbontás nélkül, akkor egy szentélyt fogok anyámnak állítani és mindent megteszek, amit kér.

Megfordultam majd egy ezer wattos mosollyal találtam szembe magam és csak most vettem észre, hogy mosolyunk szinte olyan, mint két ikeré. Ezután csak özönlöttek felém a hasonlóságok. Az arcvonások, akis gödröcskék mely mindkettőnk arcán ott voltak. Valamint a szemünk. Le se tagadhatnánk, hogy testvérek vagyunk.

·        Ö… nem szeretnék zavarni – motyogtam ezzel is mentve magam, hogy még csak véletlen se csináljak hülyeséget.

·        Dehogy zavarsz. Apám örülni fog, hogy nem vagyok egyedül. Szóval? – na, jó most vagy soha.

·        Oké – mosolyodtam el végre én is majd miután a lány kitárta az ajtót beljebb léptem.

·        Amúgy Leda vagyok, te pedig? – oh, tényleg a bemutatkozás.

·        Izé én Georgi vagyok, vagyis Georgina, mint a Gossip Girl-ben Georgina Sparks. Az anyám imádja a sorozatokat, de megrögzötten vallja, hogy nekem Isten szánta ezt a nevet, ami nem mellesleg még jól is hangzana, ha nem rejtegetné az ágya alatt a Gossip Girl összes évadát. Nagy Georgina fan és úgy gondolta, hogy jópofa dolog elsőszülöttjét kedvenc szereplőjéről elnevezni. De szerencsére csak a nevét örököltem és hála az égnek nem vagyok ribanc, cselszövő és még csak gonosz sem. Na, jó ezeknek az állításoknak csak egy százaléka volt igaz, de ez lényegtelen is. Szóval csak simán Georgi vagyok – anyám, hogy mennyit jártatom a szám.

·        Oké Georgi… ülj csak le. Kérsz esetleg valamit? – megráztam a fejem majd miután leültem körbe szemléltem a szobát vagy nappalit, vagy mit is tudom én, hogy mit.

A falak pasztell sárgák voltak és a bútorok is. Mintha egybe akarnának olvadni. Egyedül egy nagy barna komód tűnt ki a sötét barna színével és a tetején lévő képekkel.

·        Szép képek – mutattam feléjük. Leda is oda nézett majd arcán egy apró mosoly bújt meg.

·        A családunkban fontos az összetartás. Legalább is a nénikém szerinte. Szerintem meg csak túl sok a képkeret és nem tud mit be tenni  - nevetett majd kilépett a szobából bocsánatkérően, mivel a telefon félbe szakította beszélgetésünket.

Míg ő kiment addig én felálltam majd körül néztem. Megvizsgáltam a többi képet is és két képen nagyon is megakadt a szemem. Az egyiken az apám azaz Rob és az anyám volt. A másik már jobban lekötötte figyelmemet. Gondolom egy családi fotó lehetett és Rob-on valamint Leda-n kívül még egy srác is helyet foglalt a képen. Egy srác aki kisebb szívinfarktust hozott nekem ott helyben.

Novella part/1

Nos akkor meghoztam a Novella első felét, de elötte tartanék egy kis imertetőt.
Történ középpontjába Kristen és Rob áll akik egy nyáris kaland következtében ismerték meg egymást és odáig is voltak egymásért míg ki nem derűlt, hogy első ottlégyüknek egy kis jutalma van még pedig egy kicsi magzat. Kristen tizenhatévesen úgy dönt, hogy megszüli a gyereket ám megszakítja Rob-al az összes létező kapcsolatot.
Innentől nem is olyan érdekes a dolog. Kristen egy kislánynak adott életet aki a Georgina Stewart nevet viseli, Rob pedig vígan jár az egyetemre mit sem sejtve a kis jövevényről.
No de ugye az évek múlnak így a kicsi Georgi-ból egy tizenhat éves kamasz lett, Kris-ből gyerek orvos míg Rob egy dús gazdag Bestseller író. És persze a kicsi Georgi-nak  járni kezd az agya, hogy ki is az ő apja és úgy dönt felkeresi.

Kristen:

• Anya, de már megint miért kell szobafogásba lennem? - kiabált lányom é s pedig csakis azon gondolkodtam, hogy hol is ronthattam el a nevelését. Bárt tény, hogy nem tizenhat évesen kellett volna megszülnöm, de akkor is. Hisz mindent, de tényleg mindent megkapott és még most is meg kap. Erre mi a hála? Az, hogy felgyújtja a lány wc-t, hogy verekszik valamint mindenki egy kurvának gondolja mert heti szinten váltogatja a pasijait.
• Talán ha nem azért kéne könyörögnöm az igazgatónál, hogy ne rugjon ki akkor nem kéne a szobafogság. De persze Georgina a szent, mért is ne kerülne bajba. Esküszöm gyermekem, hogy ha még egy ilyen történik olyan pofont kapsz, hogy még az apád is megérzi- emeltem most már én is fel hangomat.
• Lehet, hogy jó is lenne. Hátha végre ide találna. Nem foglak soha megérteni anya. Miért nem mondtad el az apámnak, hogy terhes vagy? Értsd már meg, hogy szükségem van egy apára – ahogy ezeket a fejemhez vágta láttam, hogy könnycseppek gördülnek végig arcán.
• Georgi próbálj csak egy kicsit is megérteni. Nem tehettem meg az apáddal, hogy tönkre teszem a tanulmányait, a jövőjét azzal, hogy bejelentem apuka lesz. Ez nem így működik – nyökögtem és lassan már engem is a sírás kerülgette.
• De akkor is! Nekem szükségem van arra, hogy az apám is benne legyen az életemben – suttogta Georgina majd fogta magát és felrohant az emeletre.
• Jaj Istenem. Mond miért pikkel te ennyire rám. Nem értem, Georgi megkap mindent ami elhagyja a száját és neki pont az apja kell – egy méky sóhaj hagyta el számat, majd a magammal való beszélgetés után felmentem én is a szobámba. Körül tekintettem az én kis saját birodalmamban és villámcsapásként ütött belém, hogy konkrétan olyan a szobám mint egy öreg asszonyé. Mint egy vén szipirtyóé aki csakis magát tudja sajnáltatni és nem foglalkozik semmivel.
  Vettem egy mély levegőt majd oda sétáltam a szekrényemhez ahonnan elő vadásztam egy ősrégi képet és azzal együtt mentem át lányom szobájába.
  Kopogtattam párat azt ajtón majd beljebb lépve oda sétáltam Georgi-hoz aki bőszen tanulmányozott egy könyvet és még csak véletlenül sem emelte fel onnan tekintetét.
• Tudom, hogy most haragszol rám és meg is tudom érteni. És se repesnék az örömtől ha nem tudnám, hogy ki az apám, de kárpótlásként, hoztam neked egy kis apróságott. Nem sok, de legalább láthatod, hogy ki is valójában az apád. Magadra is hagylak és addig el megyek bevásárolni. Légy jó és... Szeretlek – választ nem kapva tettem le az ágyra a képet majd kiléptem a szobából nem is gondolva milyen nagy galibák lesznek még.

Georgina:

Ahogy anyám kilépett a szobából a kis tárgyra helyeztem pillantásom melyet ott hagyott nekem. Mint utóbb kiderült egy kép volt. Egy kép melyen két fiatal volt felfedezhető. Az egyik az anyám volt a másik pedig egy fiú. Egy igen jóképű fiú. Vöröses haja össze vissza állt. Anyát ölelte és puszilta aki önfeledten mosolygott. Vidám és boldog volt. A kép sarkában egy kétezer-hatos júniusi dátum volt. Jóval a születésem előtt, talán a fogantatásom körüli napról való kép. A hátuljára rá volt írva anyám illetve gondolom a fiú neve. Mellé pedig egy kis gondolat „Egy csodás nyár kezdete”. És tényleg annak tűnt. Egy csodás nyárnak amit én nem zavartam meg még akkor.

Ahogy jobban szemügyre vettem a képet a srác egyre ismerősebbnek tűnt. Vörösesbarna haj, kék szemek és akkor minden megvilágosodott.

De az lehetetlen. Hisz nincs az az Isten, hogy az én apám Robert Pattinson legyen a világhírű bestseller író.

Örömömben hirtelen egy sikoly hagyta el a torkom és egyből felpattantam az ágyról és bár tudva, hogy nem szabad méégis besétáltam anyám szobájába ahol kutakodni kezdtem. Kutakodni egy papír, egy anyakönyv vagy valami ilyesmi után. Hamar meg is találtam az anyakönyvi kivonatomat. Mellesleg anyu kicsit találékonyabb lehetne elrejtés terén hisz a régi szekrény felső polcára való eldugás nem a legötletesebb dolog. Na de mindegy is.

Remegő lábakkal ültem le anyám ágyára majd jó pár száz mély levegő után kinyitottam a kis össze hajtott lapocskát és elkezdtem tanulmányozni. Gyermek neve, anyja neve, születése és a többi és a többi és akkor megakadt a szemem. Apja neve: Robert Thomas Pattinson. Tehát mégis igaz. Van egy apám, egy híres apám.

Meg kell keresnem, muszáj meg keresnem. Ismét körül néztem anyám szobájában és ha nem lennénk rokonok valószínűleg lebecsmérelném anyát, a szar „eldugom a dolgokat” módszerei miatt, de ezt most hanyagoltam. Helyette egy rakás levelet kezdtem át nézni mely mind Robert-nek volt címezve. Na ne már erre mind másmilyen cím van rá írva. Hogy a picsába találjam ki, hol is lakik?

Bár sok levél volt és ezeknek nagy része Brooklyn-ba, de voltak kételyek hisz nem mindegyiken ez szerepelt.

• Ajj ez is csak az én mázlim lehet. Miért nem tudott anyu csak egy címre írni leveleket. Meg amúgy is mit képzelek. Hogy majd oda állítok bejelentem, hogy bocsi, de te vagy az apám és ezután jön a nagy ölelkezés vagy mi?? Térj észhez Georgi ez nem valami vígjáték és te sem a szerencsés lány vagy akinek minden jól sikerül. De talán... ohh anyám ha itt tökölök sose fogok előre jutni. Most vagy soha. Mi lehet a legnagyobb baj? Legfeljebb életem végéig szobafogságban leszek illetve az is megeshet, hogy már nem is ott lakik. Na, de ha meg sem próbálom akkor, sose derül ki. Na hát akkor, hajrács csajszi- miután vagy egy fél órát lelkiztem saját magammal felpattantam az ágyról előkotortam egy táskát belepakoltam néhány fontosabb dolgot köztük az anyakönyvi kivonatomat, majd egy utolsó vissza pillantást megengedve magamnak kiléptem a házból és bele kezdtem a nyomozásba.

Ő lenne Georgina Kris és Rob közös kis porontya :) Tudom nem éppen Taylor Momsen-t a panda maci sminkes csajt képzelitek ide, de én igen :) Szerintem tökéletesen illik rá a szerep :)

Happy Birthday KStew :)

Nagyon Boldog Születésnapot a jóöreg KStew-nek :) Ennek örömére ma hozk egy novellát :) igaz nem firss de azért egy jó kis novinak is lehet örülni :)
Jahh és utólag is Boldog Nyuszit nektek :)

Csókpuszi :)

9.

• Szeretlek, ugye tudod? - kérdeztem miközben egy aprócska csókot nyomtam a szájára.
•  Mindig is tudtam – mosolyodott el Mark miközben egy kusza tincsemet simította hátra és újra egy csókba forrtunk össze. Amit jelen pillanatban éreztem leírhatatlan volt. Éreztem, hogy végre megtaláltam a helyem. És megtaláltam a másik felemet is. Mark maga volt a tökély. Tudtam nem csak egy fiú lesz az életemben hanem a FIÚ csupa nagy betűvel. Mindig is nagyon közel álltunk egymáshoz, de én még csak álmodni se mertem arról, hogy egyszer ízig vérig az enyém lesz.

És most mégis az enyém volt a világ legcsodálatosabb embere akit csak kívánhatnék. Élveztem, kimondhatatlanul élveztem jelen pillanatban az életem. Ahogy csókunk abba maradt egymásnak döntöttük homlokunk és behunyt szemekkel élveztük egymás társaságát. -- Na gyere menjünk – ragadta meg kezem miközben át vette tőlem Matty-t és újra elindultunk. Ezután már csak pár percet sétáltunk és vissza is érkeztünk a házba.

•  Istenem olyan hosszúnak tűnt ez az egész nap – huppantam le a kanapéra miután beléptünk az ajtón. Miután átöltöztette és lerakta játszani Matty-t, Mark is lehuppant mellém majd egy puszit nyomott arcomra és lehunyta szemeit. Ilyenkor mindig olyan szobor szerű volt és nem mertem hozzá érni mondván elrontom a műremeket.

Aztán mégis késztetést éreztem és tenyeremmel végig simítottam arcán. Szemei megrebbentek, de továbbra is csukva maradtak, viszont a kezeiről nem tudtam elmondani ezt a nyugalmi állapotot. Óvatosan benyúlt pólóm alá és végig simított a hátamon.
 Ez az apró kis érintés szikrákat váltott ki belőlem és ez meglepett. Hogy mért is? 
Mark-al mindig is közel álltunk egymáshoz, szóval megszokott volt ha netán egy ágyban aludtunk el vagy Mark keze a pólóm alatt a hátam cirógatta, de most ez az érintés mégis más volt. Más, mert érintése nyomán bőröm izzott és csakis az járt a fejembe, hogy milyen kellemes érzés is.
Mintha egy álomban lennék...
 És mégsem álom volt, hisz itt volt. A tökéletes, a hamisíthatatlan nagyon nagy Ő. Ahogy egymáshoz bújva feküdtünk az maga volt a tökély. Egy pillanat mely széppé tette az egész életemet. De persze mért is ne tenné ezt is tönkre valami. Az ajtó kivágódott és egy barna hajú körülbelül velem egykorú csaj robbant be rajta.
 Arcán egy nagy vigyor terült el, bennem pedig az a csodás kérdés fogalmazódott, hogy ez ki a franc? És ami a szívemen az a számon, így hangot adtam kíváncsiságomnak.

•   Ő meg ki a csuda? - kérdeztem miközben mindketten felálltunk a kanapéról majd én jobban is szemügyre vettem a csajt. Mogyoróbarna haja kiengedve omlott vállára, barna szemei pedig tele voltak vidámsággal. Csuklóin feliratok díszelegtek melyek véleményem szerint bevállalós csaj képet teremtettek számára. Talán ha nem zavarta volna meg a pillanat varázsát még szimpatizáltam is volna vele.
•  Na mi van már nem is öleled meg a jó öreg barátodat Mark? - kérdezte a csaj akinek még mindig nem tudtam jelentőségét.
•  Charlotte? Te meg, hogy kerülsz ide? Nem valami híres suliban kéne koptatnod a padot? - szólalt meg végre Mark mosolyogva majd oda ment a Charlotte nevezetű leányzóhoz és szorosan megölelte. Mit ne mondjak kissé nagyon is irritált, hogy csak úgy ölelget egy csajt, aki, lehet sőt biztos, hogy szebb és jobb nálam.

Zavart, hogy pár perccel ezelőtt még én feküdtem a karjaiban most meg más érezheti azok melegét. Hogy eltereljem gondolataim Matty felé fordultam aki nagy szemeit rám villantotta és felém nyújtózkodott. Oda sétáltam hozzá majd karjaimba vettem és így már ketten szemléltük tovább az idegent aki még mindig Mark-ot ölelgette miközben folyamatosan járt a szája.
Aztán egyszer csak mégis csönd telepedett a szobára a lány pedig elengedte Mark-ot majd körbe kémlelt a szobán és végül rajtam illetve Matty-n állapodott meg tekintete. Ahogy végig mért minket tekintetünk találkozott és csakis a kíváncsiságot tudtam kiolvasni onnan. -Hm... nem mondtad, hogy 5 év távollét után szereztél magadnak ahelyett a hülye kurva helyett egy szép barátnőt és még gyereket is csináltatok! - hmmm hülye kurva?
 Gondolom ezalatt Mark volt barátnőjét illeti a jelző. Na, de most komolyan egy gyerek, egy közös gyerek? Minek néz ez engem?? Na nem mintha jelen pillanatba nem én lennék a világ legfelelőtlenebb embere, hisz tizenhat évesen itt állok terhesen, na, de akkor is.

• Ohh, nem mármint, Grace igen a barátnőm, de a kicsi fiú az öcsém – magyarázta Mark majd oda sétált mellém és egy puszit nyomott mindkettőnk arcára. Tekintetében, ha jól láttam a büszkeség virított és ez engem is mosolygásra késztetett.
•  Na ne mond, hogy anyád bevállalt még egy gyereket? És én erről mért nem tudtam? - kérdezősködött majd közelebb jött hozzák és szemügyre vette Matty-t. Úgy tűnik a kicsi fiút zavarta Charlotte közelsége mert arcát vállamba fúrt és csak épphogy kikukkantott onnan.
•  Hehe... le se tagadhatná, hogy Humphrey vér forog ereiben. Hisz egy vérbeli Humphrey a dadához kötődik és ahogy el nézem ez nem csak a kisfiúnál lép életbe – nézett kajánul Charlotte Mark-ra aki csak egy „fog be a pofád” pillantást küldött felé.

 Nekem meg csak egyszerűen már paradicsom színű fejem volt ami baromira idegesített, de mit bánom én, felőlem meg beszélhetik a nemi életem gyakoriságát is amíg Charlotte nem mászik rá Mark-ra.

8.

• Oké... szóval te terhes vagy? De nem tőle, van egy olyan érzésem! - hadonászott Eli köztem és Mark között miközben zavarodottan emésztette meg a dolgokat.
• Tökéletesek a megérzéseid – mormogtam miközben zavarodottan túrtam hajamba.
• Jaj te nőszemély, igen nagy szarban vagy, de ha megtudják a szüleid... hát azt látni akarom – röhögött egyet majd vissza vett magából és nagy meglepetésemre odajött hozzám aztán szorosan megölelt.
• Nem vagy mérges? - kérdeztem és gyávaságom elrejtve mindvégig próbáltam Elisha szemébe nézni.
• Dehogynem, viszont az nem azt jelenti, hogy most ordibálásba kell kitörnöm és egy ideig megutálni téged – mosolygott barátnőm és én nagyon hálás voltam érte.

Mármint nem azért, hogy mosolyog, hanem, hogy nem azok az első szavai, mekkora egy kurva vagyok és, hogy tizenhat évesen, hogy csináltathattam fel magam.

Végre talán egy kissé felszabadultabb lettem és eleresztettem egy halvány mosolyt.

• Oké akkor most már mindenki tud mindent. Szóval talán vissza mehetnék Mark-hoz – mondtam és már indultam is volna ha Eli hangja nem kényszerít megállításra.
• Most komolya, ilyen szép időben te bent akarsz poshadni? Mért nem megyünk el sütizni? Tudtom szerint nincs semmi fontos dolgotok! - sorolta az érveket barátnőm ellentmondást nem tűrően én pedig Mark felé fordítottam tekintetem.

Nagyon úgy látszott, hogy most Mark is ellenem szegült így miután egy sóhaj hagyta el számat, barátnőm egy mosollyal konstatálta sikerét, majd elindultunk a közeli cukrászdába. Miközben sétáltunk Eli a terhességről kérdezte és mindenféle alapvető dolgokba avatott be. Komolyan úgy mondta a női praktikákat mintha maga is lett volna már terhes. A nagy beszélgetés közepette megérkeztünk a cukrászdába majd mindhárman rendeltünk sütit míg Matty egy kis fagyit kapott.

• És mond csak Drága Grace, hogy is akarsz kilenc hónap alatt kihordani egy gyereket, úgy, hogy a szüleid ne vegyék észre? Csak mert ez egy igen nehéz feladat – kérdezte barátnőm két harapás között.
• Szándékomban áll közölni velük a nagy hírt... de még nem most. Nem hiszem, hogy készen állnának arra, hogy kutya futtában letámadjam őket azzal miszerint terhes vagyok. És én sem állok még készen. Szükségem van egy kis időre – sóhajtottam egy nagyot majd figyelmem Matty-re emeltem aki Mark karjaiban nyűglődött. Eli is követte tekintetem majd tovább fojtatta szónoklatát.
• Hihetetlen, hogy nemsokára neked is lesz egy ilyen tündéri kisbabád. Bár én jobban örülnék ha nem az a faszfej Tyler lenne az apja – mérgelődött Eli és közben erőteljesen Mark és köztem sétáltatta tekintetét.
• Mit akarsz? Nyögd már ki, mert esküszöm percek múlnak rajta, hogy megfojtsalak egy pohár vízben a hülye célozgatásaid miatt – nyüszögtem és bár barátnőm zavartan nézett rám mégis megint bele kezdett egy újabb mesébe.
• Ti most együtt vagytok? Mármint ölelgetitek egymást meg minden és én ezt már nem értem. Tudod kicsit hülyén hangzana ha valakinek megemlíteném, hogy van egy barátnőm aki tizenhat évesen terhes, de közben nem abba a fiúba szerelmes akié a gyerek hanem a munka adójának a fiába, és mindeközben mégis a gyerek apjával van. És látod mármost érthetetlen ez az egész dolog. Keszekusza mese, amit senki nem ért meg – és milyen igaza volt barátnőmnek. Nincs is ennél nagyobb összevisszaság. De a legnagyobb baj mégis az volt, hogy nem tudtam mit tegyek .
• Tudod, hogy a barátnőd mennyire makacs,ugyebár? És azt is tudod milyen régóta nyüstölöm, hogy legalább egy esélyt adjon?! Szóval most merem azt állítani, hogy nagy küzdelmek után igen mi együtt vagyunk – vette át a beszédet Mark és intézte szavait barátnőm felé.
• Na és a gyereket is szándékodban áll felnevelni? Mert hát egy gyerek igen nagy felelősségekkel jár, meg sok büdös pelenkával, illetve büfiztetés közbe nyakadba boruló kaja maradékkal. És ismerjük be, hogy másik ember gyermekét igen nehéz felnevelni úgy mintha az a sajátod lenne – sorolta az érveket ez a hülye lány és legszívesebben most tudtam volna kitekerni a nyakát. Esküszöm néha esze annyi mint a tyúknak. De aztán a mély hallgatások közepette Mark megtalálta hangját.
• Eli hidd el annak a gyereknek sokkalta szebb jövője lesz ha én töltöm be az apa szerepet, mint, hogy Tyler , aki azt sem tudja, hogy mi a fontos az életben.
• Mondjuk ebben igazad van nagyfiú, de vigyázz Grace-re, mert egy ilyen lányt mint ő soha nem találsz még egyet! Viszont most mennem kell gyerekek, majd még jelentkezem addig is legyetek rosszak – hadarta barátnőm majd adott két puszit nekem és Mattynak is és már rohant is el.

Mi se maradtunk tovább majd el is indultunk haza. Útközben pár szót váltottunk Mark-al, viszont most mindkettőnknek jobban esett a mély csönd, mely nem a kínos csöndből való volt. Csak fogtuk egymás kezét és élveztük, hogy így alakult ez a mai nap. Bár szóban nem tisztáztuk, hogy mi tényleg együtt vagyunk, de úgy gondolom ezekhez a valós tényekhez nem is kell semmiféle magyarázat. Ahogy szépen lassan sétáltunk folyamatosan csak az előttünk totyogó Matty-t figyeltem. Néha úgy éreztem mintha az én gyerekem lenne és sajnos ezt nem tudtam elkerülni az ő részéről sem. Elég sokszor hívott már anyunak, maminak, hisz a nap szinte teljes huszonnégy órájában én vagyok vele. Nem is csodálkoztam rajta, de nagyon féltem. Hisz az igazi anyját sose hívta sehogy. Ha akart valamit tőle csak nyüszögött párat, de neki nem volt hajlandó egy halk anyut sem elereszteni.

• Aj Mark ugye tudod, hogy én nagy bajba vagyok? - nyökögtem fáradtan.
• Miért is?
• Az öcséd miatt. Matty lassan már úgy gondolja én vagyok az anyja és nem Leda. És bár eddig sikerült vissza fognom az anyátok előtt Matty-t, de nem fogom tudni mindig elterelni a figyelmét arról, hogy címezzen nekem egy anyu szócskát – mondtam és mindeközben megcéloztam Matty-t majd karjaimba vettem .
• Ez miatt ne idegeskedj nagylány. Anyánknak csakis Judith kellett. Engem is egy dada nevelt nagy részt, na meg a nővérem, de mint említettem ő volt a nagy kedvenc és jelen pillanatban is csak körülötte forog a világ. Talán ha én és Matty is lányoknak születtünk volna nem itt tartanánk. De hát ez van – mondta szerelmem és látszott rajta - akármennyire is el akarta rejteni – mennyire is bántja az, hogy az anyja ennyire nem törődik velük.
  
  
  Leda: Mark és testvérei anyja
  
  
   Judith: Mark és Matty nővére
  
  

7.

Meg jött a friss egy új szereplővel :)

Lopva Mark-ra pillantottam és ő is így tett. Mikor tekintetünk össze akadt egyből mosoly bujkált arcunkon.

Persze szokáshoz híven ezt az idilli pillanatot is meg zavarta valami. Telefonom csörgése egyből el küldött minden varázslatot ebből a nyamvadt napból.

Kihalásztam zsebemből a kis készüléket majd a kijelzőre pillantottam.

Eszeveszettül villogott rajta egy oly ismerős név. Habozás nélkül nyomtam meg egyből a felvevő gombot és arcomon egy nagy mosoly jelent meg.

• Elisha! Istenem, de rég beszéltünk!
• Neked is szia Drága Grace. Épp ezért hívtalak és mert van egy jó hírem!
• Hallgatlak!
• Mark-nál vagy ugye? De ne válaszolj tudom, hogy ott vagy. Na már most indulj el szépen lefelé a földszintre és ott vár egy meglepi tőlem neked – hadarta édes drága barátnőm és válaszolni már nem tudtam mert kinyomta a telefont.

Hát mondhatom jó hosszú beszélgetés volt. De ezen nem is töprengtem többet csak megfogtam Mark kezét és elkezdtem a kis Matty-vel együtt lefelé húzni.

• Hova megyünk Grace? - kérdezte értetlenül én pedig válasz adás képen csak egy ezer wattos mosolyt küldtem neki amit ő bár értetlenül, de mosolyogva fogadott. Ahogy szaporán lépkedtünk lefelé kissé megfájdult a hasam környékén így vissza vettem a tempóból és félúton jobbnak láttam ha a hátralévő szintek megkerülését lifttel fogom meg tenni.
• Istenem mért nem megy ez a hülye lift gyorsabban – toporogtam miközben Mark még mindig értetlenül nézett rám.
• Ajj ne nézz már úgy rám Mark mintha hülye lennék. Mármint tudom, hogy az vagyok, de akkor is – morgolódtam amit Mark csak egy jól eső nevetéssel konstatált.

Aztán lassan, de biztosan le értünk a legalsó szintre és ahogy kinyílt az ajtó én máris kivágódtam a liftből és kémlelni kezdtem, de semmi feltűnőt vagy érdekeset nem találtam. Még a portáshoz is oda mentem, de azt mondta nem történt semmi új dolog amihez közöm is lenne.

Ahogy tehetetlenül kémleltem körbe egyszer csak meg akadt a tekintetem egy neon zöld kis lapocskán ami az ajtóra volt ragasztva. Oda sétáltam majd ahogy közelebb értem már azt is észre vettem, hogy egy írás van rajta. „Ügyes Kislány! Hajrá, a Central Park-ban megtalálod az ajándékot!”

• Egyszer még megfojtom ezt a nőt! - mérgelődtem majd tekintetem rá emeltem életem értelmeire – nincs kedvetek ki sétálni a Central Park-ba?

Választ ismét nem várva ki léptem az épületből és elindultam a pár lépésnyire lévő parkba. Néhány perc múlva már a parkban lépkedtünk és azon kattogott az agyam, hogy mit tervezhet rég nem látott barátnőm.

Pár éve ismerkedtünk meg és azóta nagyon jó kapcsolatot sikerült ki építeni egymás között. Néha össze futottunk a rohanó világba, de lassan már vagy egy éve nem hallottam róla semmit.

Elmélkedésem meg zavarta egy hang én pedig úgy éreztem menten elájulok. Ahogy körbe kémleltem meg láttam gondolataim szerint az ajándékom.

Elisha állt előttem pár lépéssel és arcán nagy mosoly terűlt szét. Éreztem, ahogy szemeim meg telnek könnyel és persze nálam se maradhatott el vigyor.

Egyből át szeltem a köztünk lévő távolságot és máris egymás ölelő karjaiban voltunk.

• Tényleg itt vagy? - kérdeztem bár inkább nyöszörgésnek hangzott.
• Naná... vagy pedig mindketten hallucinálunk – röhögött Elisha és nekem is mosoly kúszott arcomra.

• De mit keresel itt? Nem Jersey-ben kéne lenned?
• Hát ott kéne, de jöttem rokonokat látogatni és gondoltam egy kis kitérő sosem árt! - mosolygott rám majd tekintetét a mögöttem álló két fiúra emelte.
• Szia Elisha – köszönt neki Mark, majd letette Matty-t a földre és nem is kellet sok a kicsi fiúnak, hogy be azonosítsa Eli arcát és már rohant is hozzá.

Persze Eli tárt karokkal várta őt és amint Matty oda ért barátnőm felkapta majd jól megpuszilgatta.

Bár Matty és Eli nem sokszor találkoztak, de volt olyan pillanat amikor Eli velem tartott és úgy tűnik Matty-ben igen mély nyomokat hagyott.

• Jaj annyira örülök, hogy itt vagy már nagyon hiányoztál – tört rám egy kisebb hullám a nagy csönd közepette és arcomon egy hatalmas mosoly virított.
• Grace azt hiszem ilyenkor kezdek tőled félni – nevetett Eli és vele együtt nevettem én és Mark is.
• Nem vagy vele egyedül – jelentette ki Mark is az alapvető tényt, majd oda jött hozzám és hátulról át karolta derekam én pedig boldogan bújtam öleli karjaihoz.
• Oh le maradtam valamiről fiatalok? - kérdezte barátnőm sejtelmesen.
• Azon kívül, hogy barátnőd, terhes és, hogy több van köztünk szimpla barátságnál... azt hiszem, hogy nem! - mondta Mark kicsit komoran én meg legszívesebben kitekertem volna a nyakát.

Lassan barátnőm arcára pillantottam aki különféle érzelmeket vetített felém.

6.

Új rész :)

Aztán végül is csak sikerült. Ahogy körbe pillantottam, rájöttem, hogy Mark szobájában vagyok. De mély körültekintésemet meg zavarta az ajtó nyitódása. Egyből oda kaptam tekintetem és még a lélegzetem is elakadt.

Az ajtón Irina lépet be. Ő volt az az ember az életembe aki mindent, de tényleg mindent megtett ismertségünk alatt, hogy nagyon jó barátok legyünk és, hogy miért lepett meg jelenléte? Mivel tudtom szerint Kanadába kéne jelen pillanatban is lennie.

• Szia nagy lány! Hogy vagy? - jött oda hozzám, majd óvatosan leült az ágyra.
• Hát ezt én is szeretném tudni, de azt hiszem egész tűrhetően. De Te, hogy kerülsz ide?
• Anyuékhoz, jöttem látogatóba és gondoltam, hogy megleslek téged is de a szüleid azt mondták, hogy Mark-nal talállak meg és jöttem is egyből,bár ami itt fogadott, az nem kisebb megilletődöttséggel járt. Mért nem mondtad, hogy terhes vagy? - kérdezte, talán kissé túl sok drámaisággal hangjában. De ez kevésbé zavart, mint, hogy tud arról, a kis apró bökkenőről, hogy terhes vagyok.
• Talán mert kibaszottúl messze voltál ahhoz, hogy telefonon közöljem veled mindezt – emeltem fel hangom, talán kissé túl ingerült is voltam és esküszöm a sírás kerülgetett.
• Grace nehogy a telefon számlára kend azt, hogy nem értesítettél, mert a gazda pasid biztos kifizette volna akármennyibe is került volna kinyögnöd két szót.
• Egy! Nem fogom senkivel kifizettetni a drága telefon számlámat csak miattad. Kettő! Nincs pasim. Három! Megkérnélek arra, hogy ne ordibálj – fejeztem be mondani valómat és lehunytam szemeim.
• Na jól van én most megyek, majd még benézek addig nyugtass magadon légy szíves! - mondta halkan és bár azt vártam, hogy egyből kilép a szobából mégis éreztem, hogy odajön hozzám egy puszit nyom az arcomra.

Megvárt míg kimegy majd csak utána nyitottam ki a szemem. Óvatosan felültem és meglepődve tapasztaltam, hogy nagy valószínűséggel Mark egy pólóját és mackó nadrágját viselem. Lassan, még csigákat is megszégyenítő lassúsággal fel álltam és elbotorkáltam az ajtóig.

Ahogy kiléptem meg pillantottam Mark-ot, ahogy Matty-t próbálta nyugtatgatni.

Oda sétáltam mellé és mivel háttal állt, így nemvolt lehetőség rá, hogy megpillantson. Viszont Matty felém volt fordítva így kedvesen rá mosolyogtam és máris nyugodtabb lett.

• Mi a szent sza...- fordult meg Mark ám meg fagyott még a szó is benne, ahogy megpillantott.
• Szia – szólaltam meg kissé rekedtes hangon és egy halovány mosolyt engedtem el felé.
• Grace, neked az ágyban lenne a helyed – simított végig a karomon és bár szólásra nyitottam számat mégis Mark morcos tekintete megakadályozott.
• De én nem szeretnék egyedül lenni. Amúgy is mi történt? Nem emlékszem semmire - ráztam meg zavarodottan fejem majd oda sétáltam a kanapéhoz és leültem. Mark követett majd miután helyet foglalt mellettem elkezdett mesélni.
• Elájultál én pedig ijedtemben fel hívtam Phil-t aki egyből jött is – ekkor ijedten kaptam a hasamhoz, de Mark nyugtatólag rám mosolygott és ha teljesen nem is, de azért egy kissé megnyugodtam – azt mondta, hogy felment a vérnyomásod és azért ájultál el. Szerencsére nincs semmi bajod, de Phil azt javasolja kerüld az idegeskedést és ha lehet minél többet pihenj. Grace én annyira meg ijedtem! Nagyon féltelek és nem szeretném, hogy történjen veled valami! - istenem ez a pasi valami csoda. Ahogy óvó tekintetét rám emelte esküszöm még ha ülve is de térdeim megremegtek. Kézfejemmel végig simítottam arcán majd egy mosoly kíséretében kivettem kezéből Matty-t aki mosolyainkat, beszédünket mindvégig csak tátott szájjal szemlélte. Mintha tudta volna, hogy most nem szabad hangoskodni vagy nem is tudom.
• Na szia pici fiú. Megsúgom neked,hogy imádom a te nagy mamlasz bátyádat – mondtam miközben Mark arcát néztem. Ajkai mosolyra húzódtak és szeme is csillogott.

Hátra dőltünk a kanapén össze kulcsoltuk ujjainkat és Matty-vel az ölemben élveztük a csend és a szeretet tapintható erejét.

5.

Hoztam egy újabb mini fejezetet :) remélem elnyeri tetszéseteket!

Puszi: Fruzsi

Szemeim fel nyitottam és Mark közeledett felém. Halványan elmosolyodott majd helyett foglalt mellettem.
-Na mi újság nagylány? - kérdezte és valahogy sejtettem, hogy előző telefonbeszélgetésemre gondol.
-Az, hogy a haverod veled ellentétben egy bazi nagy seggfej. Nem is értem, hogy ti, hogy tudtatok egymás mellett kikötni. Amúgy meg hol hagytad az öcsédet? - néztem körül a kis Matty után kutatva.
-Alszik, de ne tereld a szót. Tudod mikor elkezdtél Tyler-el járni én szóltam, hogy milyen, de te csak legyintettél és úgy csináltál márt megbocsájts a kifejezésért, de mint egy kurva. Mint akinek csak azért kell a férfi, hogy meg legyen a nemi élet és hát Tyler se jobb sőt egyszerűen undorító ahogy bánik a nőkkel. De te más vagy Grace. Nem egy kurva akiből ki és be vándorolnak a fiúk. Térj már észhez, hogy Tyler egyáltalán nem a te eseted és mindketten csak a másikat használjátok ki – istenem ha félt milyen aranyos pasi tud lenni.
Mélyet sóhajtottam majd rá mosolyogtam Mark-ra és óvatosan felé nyújtózkodtam majd egy aprócska puszit nyomtam ajkaira.
-Ugye tudod, hogy nagyon, de nagyon szeretlek? - kérdeztem tőle miközben oda bújtam óvó karjaiba. Ő csak bólintott egyet majd szorosan karjaiba zárt és úgy ültünk együtt.
Nem zavart meg minket semmi és csak a pillanatnak éltünk. Élveztük a másik társaságát és számomra már az felemelő érzést nyújtott, hogy ő itt van és, hogy bármikor számíthatok rá. És valahogy éreztem, hogy a meghitt együttlétünket valami megfogja zavarni. Jelen esetben ez pedig a csengő volt amire egy őrült valószínűleg rá tenyerelt.
Mark fel állt mellőlem engem ott hagyva és máris dühítően hiányzott meleg és erős ölelése.
Aztán végül is úgy döntöttem, hogy kicsit fülelek, ki is volt olyan kedves, hogy megzavart minket. Mikor elég közel kerültem az ajtóhoz, de még látótávolságon kívül voltam el kezdtem hallgatózni.
-Hello Mark. Hol van a csajom?
-Neked is szia Tyler. Honnan veszed, hogy a csajod akinek csak úgy tök véletlen neve is van, pont nálam van?
-Hol máshol lenne? A francba is, Mark engedj beljebb.
-Nem. Amúgy hol máshol legyen amikor te nagy ívből leszarod őt és még csak pár perc meghittséget sem szentelsz annak a szegény lánynak.
-Mit tudsz te a mi kapcsolatunkról.
-Hidd el nagyon sok mindent. És valószínűleg Grace-ről is több tudok mint te, a saját pasija!
-Na ne mond. Amúgy meg milyen haver vagy már, hogy elakarod venni más csaját.
-Én nem akarom el venni, mert tiszteletbe tartom, hogy ti együtt vagytok, de attól még nem tiltja a rendszer, hogy elmondjam neki az érzéseimet.
-Na idefigyeljél, kibaszott gyorsan szállj le a csajomról vagy különben – na és itt untam meg a vitát és keltem Mark védelmére.
-Vagy különben mi? MIT KÉPZELSZ MAGADRÓL TYLER? Azt gondolod, hogy ide tolod a pofádat gondolván majd a nyakadba ugrok vagy mit tudom én, és te még Mark-ot fenyegeted? Na amilyen jól ide találtál húzz is el! És jelzem, hogy a facebook életedben az állapotodat is változtasd meg!
-Te... te most szakítasz velem? Hogy milyen egy büdös – kezdett volna bele, de Mark a nyakánál fogva szorította a falhoz én pedig kisebb szívroham után próbáltam közéjük állni.
A régen elválaszthatatlan barátok most egymást marták és én erre egyáltalán nem számítottam. Hiába próbáltam őket leállítani azén gyenge segélykiáltásom eltompult az ő mély hangjuknál. Ahogy azon voltam, hogy minél előbb szétválasszam őket éreztem arcomon, hogy hirtelen kitörő patakként folyik végig a könny és hasamba éles fájdalom csikar.
És úgy tűnt ez térítette észhez Mark-ot aki egyből engedte Tyler-t és hozzám fordult és máris záporoztak belőle a kérdések.
-Mi történt Grace? Ugye minden rendben? Hívjam anyukád?- és még ehhez hasonló kérdések távoztak belőle, viszont én szájára nyomtam tenyerem ezzel is csendre bírva.
-Nincs semmi baj...remélem – mondtam majd óvatosan leültem a kanapéra.
Még érzékeltem, ahogy Tyler vet egy pillantást felém, majd távozik a lakásból Mark-ot magára hagyva.
Próbáltam mélyeket lélegezni, de egyszerűen mintha még a légzéshez is elvesztettem volna az erőm.
Végül már csak annyit észleltem, hogy szemeim kezdenek lecsukódni és mély álomba merülök.
***
Fejem élesen hasogatott és a hasamban is erős szúrást éreztem. Na meg persze az én nagy szerencsémre semmire sem emlékeztem.
Próbáltam kinyitni a szemem is több kevesebb sikerrel. A hirtelen fény vissza csukásra kényszerítette azokat.