Novella part/2

Nos gyerekek itt a novella második része és még lesz jó pár, de a kövi friss az már törihez, fog kapcsolódni addig is jó olvasást ehhez a kis aprósághoz :)

2 óra múlva

Anyám komolyan napi szinten járkálok New York egész területén, de most mégsem találom a címet, amit keresek. Csak egy csomó East meg West. Tisztára, mint a Gossip Girl-ben. Lassan már beiratkozhatnék valamelyik suliba is, annyi előtt elmentem. Nem is értem anyám mért is nem ide íratott be suliba. Mért kell pont egy Brooklyn-i suliba járni hisz oly közel vannak ezek a menő sulik is. Dan és Jenny is Brookly-ból járt az elit suliba. Én mért nem tehetném meg ezt?

Azt hiszem kicsit túl sok Gossip Girl-t nézek. Túlságosan is sokat.

Na, jó elég volt ebből az egészből, mert percek kérdése és találok egy Blair-t, Serena-t vagy Chuck-ot az utcán és el is felejtem az úti célom.

Szóval vissza a jelenbe és a térkép szerint balra. De ez nem lehet. Hisz vagy nyolcszor elmentem ezelőtt a ház előtt és nem lehet, hogy az apám, egy író ne a Palace-ban, hanem egy kis kertes családi házban lakjon. Ajj komolyan, kerti törpék és semmi testőr? Mi ez már? Jó, hogy nem egy lakókocsiban alszik. Na, mindegy bekopogok, aztán legfeljebb majd hülyének néznek.

Oké egy lépés, két lépés, három lépés... Jé, már itt is vagyok? Mély levegő... kopp-kopp. Semmi... még mindig semmi. Komolyan ezért utaztam idáig?

Oké Georgi akkor mehetsz is, amúgy sincs semmi keresnivalód itt.

Már lassan a kapunál jártam, amikor ajtónyitódást hallottam és ez egyből száznyolcvan fokos fordulatot igényelt tőlem.

Az ajtóban egy húszas évei körül járó csaj állt, aki érdeklődve figyelt utánam.

• Segíthetek valamiben? - kérdezte kedvesen én meg fej vakargatva mentem közelebb és nyökögtemel kérdésem.
• Ö... elnézést a zavarásért, de nem tudom jó helyen járok-e. Egy bizonyos Robert Pattinson-t keresek.
• Ugye nem egy őrült rajongót vagy valami ilyesmit tisztelhetek személyedben? - kérdezte rémülten én pedig láttam, ahogy beljebb hajtja az ajtót.
•  Nem, dehogy is, vagyis asszem, hogy nem. Izé… ha minden igaz Rob ismerte a szüleimet, vagyis e szerint a kép szerint igen – mutattam fel a képet melyen anyámék voltak és közben muszáj volt egy kis cselhez folyamodnom, hisz ki engedne be valakit is a házba, ha az illető azt állítja, hogy ő Robert Pattinson nem is létező lánya.

A lány egy ideig nézegette a képet majd felemelte fejét onnan és rám emelte tekintetét.

•    Nos, igen… ahogy elnézem az az apám és Kristen a kamaszkori barátnője. Apa sokat mesélt róla – oké lehet, én vagyok csak süket, de az előbb mintha azt mondta volna, hogy apa. Apa… csakis ez az egy szó villogott a fejemben. Szóval van egy… egy nővérem.Egy nővérem, aki tud Kristen-ről, de ezen nem tudtam tovább rágódni hisz még mindig ott volt a fejemben, hogy apa.

Hisz ez csak azt jelenti, hogy ha van egy lánya, akkor felesége is.

Istenem mi a frászt keresek itt? Nem tehetek tönkre egy családot azzal, hogy beállítok ide, mint aki jól végezte dolgát és bejelentem, hogy egy kis éjszakai hancúr után én képződtem Kris hasában. Nem ezt nem tehetem.

·        Asszem én inkább most megyek – mondtam és el is indultam ám a lány utánam szólt.

·        Hé, az apám nemsokára itthon lesz, ha gondolod meg várhatod ide bent – istenem én ezt nem tehetem. ha most megjön Rob és a lány belekezd az egészbe miért is vagyok itt muszáj lesz kitálalnom. De akkor sem tehetek tönkre egy házasságot és egy családot. Hisz most nem csak rólam van szó, hanem Rob-ról, a lányáról és gondolom a feleségéről. De ha most nem teszek valamit, akkor viszont soha többé nem lesz esélyem. Basszus… komolyan, ha ezt a mai napot túlélem mindenféle család szétbontás nélkül, akkor egy szentélyt fogok anyámnak állítani és mindent megteszek, amit kér.

Megfordultam majd egy ezer wattos mosollyal találtam szembe magam és csak most vettem észre, hogy mosolyunk szinte olyan, mint két ikeré. Ezután csak özönlöttek felém a hasonlóságok. Az arcvonások, akis gödröcskék mely mindkettőnk arcán ott voltak. Valamint a szemünk. Le se tagadhatnánk, hogy testvérek vagyunk.

·        Ö… nem szeretnék zavarni – motyogtam ezzel is mentve magam, hogy még csak véletlen se csináljak hülyeséget.

·        Dehogy zavarsz. Apám örülni fog, hogy nem vagyok egyedül. Szóval? – na, jó most vagy soha.

·        Oké – mosolyodtam el végre én is majd miután a lány kitárta az ajtót beljebb léptem.

·        Amúgy Leda vagyok, te pedig? – oh, tényleg a bemutatkozás.

·        Izé én Georgi vagyok, vagyis Georgina, mint a Gossip Girl-ben Georgina Sparks. Az anyám imádja a sorozatokat, de megrögzötten vallja, hogy nekem Isten szánta ezt a nevet, ami nem mellesleg még jól is hangzana, ha nem rejtegetné az ágya alatt a Gossip Girl összes évadát. Nagy Georgina fan és úgy gondolta, hogy jópofa dolog elsőszülöttjét kedvenc szereplőjéről elnevezni. De szerencsére csak a nevét örököltem és hála az égnek nem vagyok ribanc, cselszövő és még csak gonosz sem. Na, jó ezeknek az állításoknak csak egy százaléka volt igaz, de ez lényegtelen is. Szóval csak simán Georgi vagyok – anyám, hogy mennyit jártatom a szám.

·        Oké Georgi… ülj csak le. Kérsz esetleg valamit? – megráztam a fejem majd miután leültem körbe szemléltem a szobát vagy nappalit, vagy mit is tudom én, hogy mit.

A falak pasztell sárgák voltak és a bútorok is. Mintha egybe akarnának olvadni. Egyedül egy nagy barna komód tűnt ki a sötét barna színével és a tetején lévő képekkel.

·        Szép képek – mutattam feléjük. Leda is oda nézett majd arcán egy apró mosoly bújt meg.

·        A családunkban fontos az összetartás. Legalább is a nénikém szerinte. Szerintem meg csak túl sok a képkeret és nem tud mit be tenni  - nevetett majd kilépett a szobából bocsánatkérően, mivel a telefon félbe szakította beszélgetésünket.

Míg ő kiment addig én felálltam majd körül néztem. Megvizsgáltam a többi képet is és két képen nagyon is megakadt a szemem. Az egyiken az apám azaz Rob és az anyám volt. A másik már jobban lekötötte figyelmemet. Gondolom egy családi fotó lehetett és Rob-on valamint Leda-n kívül még egy srác is helyet foglalt a képen. Egy srác aki kisebb szívinfarktust hozott nekem ott helyben.