7.

Meg jött a friss egy új szereplővel :)

Lopva Mark-ra pillantottam és ő is így tett. Mikor tekintetünk össze akadt egyből mosoly bujkált arcunkon.

Persze szokáshoz híven ezt az idilli pillanatot is meg zavarta valami. Telefonom csörgése egyből el küldött minden varázslatot ebből a nyamvadt napból.

Kihalásztam zsebemből a kis készüléket majd a kijelzőre pillantottam.

Eszeveszettül villogott rajta egy oly ismerős név. Habozás nélkül nyomtam meg egyből a felvevő gombot és arcomon egy nagy mosoly jelent meg.

• Elisha! Istenem, de rég beszéltünk!
• Neked is szia Drága Grace. Épp ezért hívtalak és mert van egy jó hírem!
• Hallgatlak!
• Mark-nál vagy ugye? De ne válaszolj tudom, hogy ott vagy. Na már most indulj el szépen lefelé a földszintre és ott vár egy meglepi tőlem neked – hadarta édes drága barátnőm és válaszolni már nem tudtam mert kinyomta a telefont.

Hát mondhatom jó hosszú beszélgetés volt. De ezen nem is töprengtem többet csak megfogtam Mark kezét és elkezdtem a kis Matty-vel együtt lefelé húzni.

• Hova megyünk Grace? - kérdezte értetlenül én pedig válasz adás képen csak egy ezer wattos mosolyt küldtem neki amit ő bár értetlenül, de mosolyogva fogadott. Ahogy szaporán lépkedtünk lefelé kissé megfájdult a hasam környékén így vissza vettem a tempóból és félúton jobbnak láttam ha a hátralévő szintek megkerülését lifttel fogom meg tenni.
• Istenem mért nem megy ez a hülye lift gyorsabban – toporogtam miközben Mark még mindig értetlenül nézett rám.
• Ajj ne nézz már úgy rám Mark mintha hülye lennék. Mármint tudom, hogy az vagyok, de akkor is – morgolódtam amit Mark csak egy jól eső nevetéssel konstatált.

Aztán lassan, de biztosan le értünk a legalsó szintre és ahogy kinyílt az ajtó én máris kivágódtam a liftből és kémlelni kezdtem, de semmi feltűnőt vagy érdekeset nem találtam. Még a portáshoz is oda mentem, de azt mondta nem történt semmi új dolog amihez közöm is lenne.

Ahogy tehetetlenül kémleltem körbe egyszer csak meg akadt a tekintetem egy neon zöld kis lapocskán ami az ajtóra volt ragasztva. Oda sétáltam majd ahogy közelebb értem már azt is észre vettem, hogy egy írás van rajta. „Ügyes Kislány! Hajrá, a Central Park-ban megtalálod az ajándékot!”

• Egyszer még megfojtom ezt a nőt! - mérgelődtem majd tekintetem rá emeltem életem értelmeire – nincs kedvetek ki sétálni a Central Park-ba?

Választ ismét nem várva ki léptem az épületből és elindultam a pár lépésnyire lévő parkba. Néhány perc múlva már a parkban lépkedtünk és azon kattogott az agyam, hogy mit tervezhet rég nem látott barátnőm.

Pár éve ismerkedtünk meg és azóta nagyon jó kapcsolatot sikerült ki építeni egymás között. Néha össze futottunk a rohanó világba, de lassan már vagy egy éve nem hallottam róla semmit.

Elmélkedésem meg zavarta egy hang én pedig úgy éreztem menten elájulok. Ahogy körbe kémleltem meg láttam gondolataim szerint az ajándékom.

Elisha állt előttem pár lépéssel és arcán nagy mosoly terűlt szét. Éreztem, ahogy szemeim meg telnek könnyel és persze nálam se maradhatott el vigyor.

Egyből át szeltem a köztünk lévő távolságot és máris egymás ölelő karjaiban voltunk.

• Tényleg itt vagy? - kérdeztem bár inkább nyöszörgésnek hangzott.
• Naná... vagy pedig mindketten hallucinálunk – röhögött Elisha és nekem is mosoly kúszott arcomra.

• De mit keresel itt? Nem Jersey-ben kéne lenned?
• Hát ott kéne, de jöttem rokonokat látogatni és gondoltam egy kis kitérő sosem árt! - mosolygott rám majd tekintetét a mögöttem álló két fiúra emelte.
• Szia Elisha – köszönt neki Mark, majd letette Matty-t a földre és nem is kellet sok a kicsi fiúnak, hogy be azonosítsa Eli arcát és már rohant is hozzá.

Persze Eli tárt karokkal várta őt és amint Matty oda ért barátnőm felkapta majd jól megpuszilgatta.

Bár Matty és Eli nem sokszor találkoztak, de volt olyan pillanat amikor Eli velem tartott és úgy tűnik Matty-ben igen mély nyomokat hagyott.

• Jaj annyira örülök, hogy itt vagy már nagyon hiányoztál – tört rám egy kisebb hullám a nagy csönd közepette és arcomon egy hatalmas mosoly virított.
• Grace azt hiszem ilyenkor kezdek tőled félni – nevetett Eli és vele együtt nevettem én és Mark is.
• Nem vagy vele egyedül – jelentette ki Mark is az alapvető tényt, majd oda jött hozzám és hátulról át karolta derekam én pedig boldogan bújtam öleli karjaihoz.
• Oh le maradtam valamiről fiatalok? - kérdezte barátnőm sejtelmesen.
• Azon kívül, hogy barátnőd, terhes és, hogy több van köztünk szimpla barátságnál... azt hiszem, hogy nem! - mondta Mark kicsit komoran én meg legszívesebben kitekertem volna a nyakát.

Lassan barátnőm arcára pillantottam aki különféle érzelmeket vetített felém.